Szászky Tomka János (Zólyom, 1694. szept. 7. – Pozsony, 1762. aug. 26.) ev. tanár. Tanult Rozsnyón, Besztercebányán, 1711-től Győrött, 1714-től Pozsonyba, ahonnan külföldre menvén, 1719 őszén Jenában iratkozott be. Visszatérve, 1721 szeptemberében →conrector, majd →rektor lett Győrött, míg 1732-ben conrectornak vitték Pozsonyba s itt 1747-ben rektornak lépett elő. 1760-ban visszavonult hivatalától. – Ő kezdte meg 1734-ben Magyarország történetének tanítását. Magyar önképzőkört is alapított. A történelem és főleg a földrajz terén kimagasló érdemeket szerzett írói munkásságával. – Egyházi műve a →Bél Mátyás sírjánál tartott beszéde, mely azonban nem maradt fenn s talán meg se jelent nyomtatásban. Halálakor „Honos supremus debitae pietatis…” c. alatt egy füzetet adtak ki.