Szász Lajos (Komollói) (?, ? – Magyarigen, 1849. aug.) ref. lelkész. Hazai tanulása befejeztével külföldre ment s 1818-ban Göttingenben iratkozott be az egyetemre. Hazatérve, 1821-ben és 1832-ben Nagyenyeden, 1834-ben és ezentúl is Magyarigenben lelkészkedett, hol miután 1843-tól esperességet is viselt. – Művei: Az ember azon a helyen… (Gyászbeszéd Miske József felett). (Marosvásárhely, 1821.) Halotti beszéd… gr. →Teleki Sámuelről 1822. (Kolozsvár, 1825.) Halotti beszéd Réz Sámuelné Zudor Eszter felett. (Nagyenyed, 1829.) Nincs állandó jó… (Gyászbeszéd… Kósa Rozália felett). (Uo. 1830.) Közvesztés a jóknak halála (Gyászbeszéd Gáspár Ferenc felett). (Uo. 1830.) Minden, maga az ember és az ő sorsa is változik (Gyászbeszéd br. Kemény László felett). (Kolozsvár, 1832.) Árnyék-képe… (Gyászbeszéd gr. Bethlen Imréné gr. Bethlen Rozália felett). (Nagyenyed, 1832.) Minden hiábavalóság (Gyászbeszéd Fosztó Farkas felett). (Hely n. 1832.) A fő ember kicsiny rajzolatban (I. Ferenc születése napján). (Nagyenyed, 1832.)