Szász Károly ifj. (Szemerjai) (Nagyenyed, 1829. jún. 15. – Bp. 1905. okt. 15.) ref. püspök, az előbbinek fia, Domokosnak és Bélának bátyja. Nagyenyeden tanult 1845-ig, mikor Kolozsvárt kezdte meg felsőbb iskoláit. Miután 1848-ban egy ideig hallgatója volt a pesti egyetemnek, 1849 elején vallás- és közoktatásügyi miniszteri fogalmazó, majd honvéd lett. A szabadságharc után nevelősködött 1851 nyaráig, amikor lelkészi vizsgálatot tett s gimn. tanári állást foglalt el Nagykőrösön. Miután 1853-tól hasonló állásban Kecskeméten töltött egy évet, 1854-től Kézdivásárhelyen, 1857-től Kunszentmiklóson lelkészkedett. 1860 nyarától 1862 májusáig →esperesi tisztet is viselt a →solti egyházmegyében, 1863-ban pedig Szabadszállásra ment lelkésznek. 1865-ben országgyűlési képviselőséget vállalt, s 1867-ben osztálytanácsossá neveztetett ki a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba, mire 1869-ben lemondott lelkészi hivataláról. Még ez évben Pest vármegyei, később jászkunkerületi tanfelügyelő lett, míg 1872-ben ismét behívták a minisztériumba, melyben 1876-ban miniszteri tanácsossá lépett elő. A →dunamelléki egyházkerület, melynek előbb lelkészi, majd világi tanácsbírói sorában foglalt helyet, s amelyből világi póttagként volt kiküldve a →debreceni zsinatra, 1884-ben püspökévé, a pesti egyház pedig →elsőpapjává választotta. Elnöke volt egy ideig az egyetemes tanügyi bizottságnak, meg az énekügyi bizottságnak. Püspöki működésének legkiemelkedőbb mozzanatát →egyházkerületének valamennyi egyházában végrehajtott fáradságos püspöki látogatása (1885–1893.) képezte. 1903. őszén lemondott mind püspöki, mind papi állásáról. – Írói munkássága rendkívül nagyarányú és sokoldalú. Mint költő mind a líra és epika, mind a dráma terén, főként pedig mint verses művek fordítója az elsők közül való; sok regényt és tudományos könyvet is fordított, valamint traktátusokat is az angol traktátus-társulat részére. Eredeti prózai munkái, még tankönyvek is, szintén nagy számmal vannak. A Magyar Tudományos Akadémia 1858-ban levelező, 1899-ben tiszteletbeli taggá, 1892-ben három évre másodelnökké, 1898-ban az I. osztály elnökévé, a Kisfaludy-társaság 1860-ban tagjává, később alelnökévé választotta, a budapesti egyetem bölcsészeti kara előbb magántanárrá habilitálta, 1881-ben díszdoktorává tette. A →Magyar Prot. Irodalmi Társaságnak 1889-től 1896-ig elnöke, azután választmányi tagja volt. – Egyházi irányú művei az egyházi lapokban közzétett cikkein és gyakorlati célú vállalatokban megjelent prédikációin kívül: Buzgóság könyve. (Pest, 1855.) (VI. kiad. 1892.) Libanon és Románia (Prédikáció). (Kecskemét, 1861.) A nyomorúság árvizei (Prédikáció). (Uo. 1862.) Emlékeztetés a hirdetett evangeliumra (Kibúcsúzó Kunszentmiklósról). (Uo. 1863.) A meghívott meghívóival szemben (Beköszöntő Szabadszállásra). (Uo. 1863.) Channing (Sp. Füz. 1863.). Kis biblia. (Pest, 1863.) (Sok kiadást ért.) Halotti imák. (Debrecen, 1864.) (II. kiad. Budapest, 1881.) Áhítat órái (Zschocke művéből szemelvények ford. 2 k.). (Pest, 1864.) Emlékbeszéd →Tompa Mihály felett. (Uo. 1871.) A theologusok számának megapadásáról (M. Prot. Egylet Évkönyve, 1874.). Emlékbeszéd →Kriza János felett. (Bp. 1876.) Egy prot. theol. fakultás terve. (Uo. 1877.) Kálvin (Bp-i Szle, 1878.). Az egyházi évkör (Prédikációk). (Budapest, 1881.) Konfirmációi káté. (Uo. 1886.) Csak a Krisztust (Alkalmi és közönséges prédikációk). (Uo. 1887.) Jézus (Prédikáció-ciklus). (Kolozsvár, 1889.) Egyházlátogatás alkalmával tartott templomi beszéd. (Gyöngyös, 1891.) Prédikáció az 1790–91-iki XXVI. tc. százados ünnepén. (Budapest, 1892.) A Magyar Prot. Irodalmi Társaság közelebbi feladatairól. (Uo. 1892.) Élet a halálban (Temetési beszédek és imák.). (Uo. 1893.) A prot. egyház viszonya a társadalmi kérdésekhez. (Uo. 1893.) Emlékbeszéd →Győri Vilmos felett (Akadémiai Értesítő, 1894.). Egy nap és ezer esztendő (Millenniumi beszéd). (Budapest, 1896.) Csendes órák (Miller után ford.). (Uo. 1897.) A magyar királyság, keresztyénség és reformáció (Prédikáció). (Uo. 1901.) – úgyszintén gr. Széchenyi István (1860.) és gr. Teleki László (1861.) emlékére, Szilády László (1862.), Szente Izabella (1875.), id. gr. Teleki Gyula (1883.), Jordán István (1884.) és Hajdu József (1899.) felett tartott beszédei és imái. Ezenkívül számos alkalmi beszéde jelent meg külön füzetben olyan, ami fel lett véve gyűjteményes köteteibe. – Szerkesztette az →Erdélyi Prot. Egyházi Tárt (Demeter Sámuellel, 2 k. 1857–1858.) és a →Különféle Papi Dolgozatokat (A →Fördős-félének új folyama, 3 k. 1859–1860.). Átnézte és kiegészítve III. kiadásban közrebocsátotta Cleynmann „Isten mindenem…” c. imakönyvét (1858.). Sajtó alá rendezte egy „Arany bibliá”-nak prot. kiadását. Több munkái közül egyházi szempontból is érdekesek: Közkönyvtáraink s az egy országos könyvtár (1871.), A világirodalom nagy eposzai (2 k. 1882.), Dante Divina Commediájának fordítása (3 k. 1885–1899.), Bölcs Salamon (Dráma, 1889.), Az emberi szellem képviselői (Emerson után ford.). Nagy érdemeket szerzett a bibliafordítás revíziója körül, melynek központi vezetése az ő kezében volt. Születésének százéves fordulójakor műveiből újra kiadtak öt kötetet, melyeknek egyike prédikációkat foglal magában.

Irodalom: Szabó Aladár: Emlékezés Sz. K.-ról (Dunamelléki egyházkerület jegyzőkönyve, 1905.), Kenessey Béla: Emlékbeszéd Sz. K. felett (Prot. Szle, 1906.), Ravasz László: A pap-literátor (1929.), Uő: Sz. K. mint igehirdető (1929.), Pap Géza: Sz. K. püspök, mint a szabadszállási ref. egyház lelkipásztora, (1938.), Novák Sándor: Sz. K. élete és művei (1904.).