Szabolcska Mihály (Tiszakürt, 1861. szept. 30. – Temesvár, 1930. okt. 31.) ref. lelkész. Az elemi iskolát Ókécskén, a gimnáziumot Kecskeméten és 1878–82-ben Szarvason, a teológiát 1886-ban Debrecenben végezte. Ezután három évig esküdtfelügyelő, egy évig →senior volt. 1890-ben külföldre ment s egy évet Genevában, felet Párizsban töltött. 1892 elejétől Debrecenben →káplánkodott, míg ez év őszén lelkész lett Marosfelfaluban, 1899 januárjában pedig Temesvárt. A →tiszántúli egyházkerület 1914-ben tanácsbíróvá, 1917-ben zsinati rendes taggá, a →bánáti egyházmegye 1920-ban →esperessé választotta. 1926 végén lemondott e hivataláról s ekkor →főesperes címmel ruházták fel. A Kisfaludy-társaság 1889-ben tagjai, a Magyar Tud. Akadémia 1908-ban levelező tagjai, 1926-ban tiszteletbeli tagjai, a →Magyar Prot. Irodalmi Társaság 1903-ban választmányi tagjai közé sorozta. 1929-ben nyugalomba lépett és Budapestre költözött. – Mintegy tucatra menő költeményes kötete tele van vallásos elemekkel. Külön gyűjtemények vallásos verseiből: Áhítat, szeretet. (Budapest, 1905.) Isten közelében. (Tahitótfalu, 1928.)

Irodalom: Kristóf György: Sz. M. vallásos költészete (Prot. Szle, 1916.), Uő: Sz. M. Erdélyben (1934.), Császár Elemér: Sz. M. emlékezete (1934.).