Szabó Imre (Somorja, 1891. ápr. 10. – Debrecen, 1955. jan. 27.) ref. lelkész. Tanulmányait Pápán végezte s 1913-tól Baselben volt egyetemi hallgató. Hazatérve, 1914-ben pápai →káplán, 1917-ben bodajki helyettes lelkész, 1918-ban budapesti káplán lett. Még ez év szeptemberétől a Lorántffy Zsuzsanna-egyesület lelkésze, 1921 elejétől tisztviselőtelepi helyettes lelkész volt, míg 1923 elején a fasori papi állást foglalta el. A →budapesti egyházmegye 1932-ben →esperesének, a →dunamelléki egyházkerület 1939-ben zsinati rendes taggá, az ORLE 1948-ban elnökévé választotta. 1950-től Bujon lelkészkedett. – Művei: A pápai ref. főiskolai ifjúsági képzőtársulat története 1891–1912. (Pápa, 1913.) Magyarnak lenni (Prédikáció). (Uo. 1915.) Miért jöttem én tihozzátok? (Beköszöntő prédikáció). (Budapest, 1923.) Nyilak a hős kezében (Prédikáció). (Uo. év n.) Jób felesége (Prédikáció). (Uo. 1926.) (II. kiad. 1943.) Miatyánk (Tíz elmélkedés). (Uo. 1927.) „Íme a magvető kiméne vetni…” (2 k.). (Uo. 1928.) Ismerd meg magad (Beszédek és előadások a tízparancsról). (Uo. 1932.) Az antisemitismus hatása. (Uo. 1934.) A templomnélküli város. (Uo. 1935.) Nyitott ajtó (Előadások, prédikációk). (Uo. 1937.) Magyar sorskérdések. (Uo. 1938.)