Szabadelvű (másképpen modern) teológia, Magyarországon is nagy elterjedést vett egy időben. Fellépése eredetileg a →Fáy András Óramutatójától kelteződik, de szélesebb körökre való kihatása a →Ballagi Mór több évtizedes tevékenységének az eredménye volt. Egy úton haladt vele bizonyos ideig →Révész Imre is, de azután elváltak útjaik és ez utóbbi helyébe a 19. század ötvenes éveinek második és hatvanas éveinek első felében neveltek közül állottak be a teológiai irány harcosaiul néhányan olyan kiválóságok, mint →Szeremlei Sámuel, →Kovács Albert, →Kovács Ödön, →Mitrovics Gyula, →P. Nagy Gusztáv. Rajtuk kívül is az ifjabbaknak egy egész serege jelentkezett ez irány követőiként, akik közül az idők folyamán nem egy tért más útra, azonban az unit. teológusok általában ennek a hívei. A prot. teol. irodalom többi munkásai közül a nevezettek mellett az elhunytak soraiból még →Weber Sámuel, →Warga Lajos, →Szilágyi Ferenc, id. →Bartók György, →Keresztes József, →Józsa Zsigmond, →Pukánszky Béla, →Stromp László, →Hajdu Péter, →Vásárhelyi József, →Rohoska József, gr. →Tisza István, →Schneller István, →Sztehlo András, →Sztehlo Kornél, br. →Prónay Dezső, →Molnár Aladár, →Szelényi Ödön, →Hornyánszky Aladár, →Zoványi Jenő volt mindhalálig szilárdan kitartó híve e teológiai iránynak. Az ifjabb nemzedék közül pedig jóformán csak ifj. →Bartók György, →Szimonidesz Lajos, →Fizély Ödön és →Czakó Ambró maradt meg követőjéül. – A prédikáció-írás jelesei közül →Székács Józsefnél, →Fejes Istvánnál, →Pap Károlynál, →Mitrovics Gyulánál és →Szilády Jánosnál mutatkozott meg ez irány hatása leginkább.