Sylvester (nem Erdősi!) János (Szinérváralja, 1505. k. – ?, ?) magyar reformátor. Itthoni tanulmányainak végeztével külföldre ment s 1525. okt. 26-án a krakkói egyetemre iratkozott be, hol a következő év nyári szemeszterében →seniori tisztet viselt a magyar bursában. Innen Wittenbergbe távozott, hol 1529. júl. 31-én lépett az egyetem hallgatói közé. Hazatérte után nevelősködött, míg 1532-ben ismét Krakkóban időzött. Külföldről magisteri címmel jött vissza, de működése első helyéről nincs tudomásunk. Csak azt tudjuk, hogy valószínűleg a reformációhoz hajlása miatt elveszítvén vagyonát, kénytelen volt a Perényi János pártfogása alá húzódni. Ettől 1534 májusában Budán és Pápán keresztül Újszigetre (igazában Sárvárra), a →Nádasdy Tamás birtokára ment, hol tanítással és irodalommal foglalkozott, amely utóbbinak a terén jelentékeny segítségére volt a Nádasdytól ugyanott 1537-ben felállított sajtó. Az 1542–43. tanév téli felét a bécsi egyetemen töltötte, melyen már 1544 elején a héber nyelv tanszékén működött. Még ebben az évben a görög nyelvnek lett a tanára, s az volt 1546-ban is, míg 1552-ben a történelem tanárául van említve. Alighanem ebben az idő tájban elhagyta Bécset, de hogy mi történt vele, arról nincs tudomásunk. Az ugyanis tévedés, hogy Debrecenben működött s onnan Lőcsére ment volna. – Nem azonos vele az a Sylvanus János sem, aki szintén magyarországi származású volt s a szlovákok közt reformátorkodott, de azután cseh költeményeket írt s meghalt 1572. febr. 14. – A magyar S. J. művei: Rosarium coeleste virginis Mariae patronae regni Hungariae. (Krakkó, 1527.) Puerilium colloquiorum formulae (Heyden Sebald műve magyar szöveggel bővítve). (Uo. 1531.) (Két újabb kiadása is van, egyik 1552-ből; a latin-magyar szöveget →Dézsi Lajos adta ki újabban 1897-ben.) Grammatica hungaro-latina. (Újsziget, 1539.) (Újra kiadta →Kazinczy Ferenc a „Magyar régiségek és ritkaságok” között, Pest, 1807. és Toldy Ferenc a „Corpus grammaticorum Hungarorum” c. gyűjteményben, uo. 1866.) Újtestamentum magyar nyelven. (Újsziget, 1541.) (II. kiad. Bécs, 1574.) De bello turcis inferendo elegia. (Bécs, 1544.) (Ebben a 79. zsoltár latin parafrázisát is adja.) In tristissimum Annae reginae obitum epitaphium. (Uo. 1547.) Querela fidei. (Uo. 1551.) Querela Domini Jesu resurgentis. (Uo. év n.) Kivonatolta versekben valószínűleg magyarul a Genesist. – Írt még egy latin gyászverset a Mamminger Vilmos halálára (1550.) és egy magyar éneket a Krisztus feltámadásáról. Ez utóbbit és az Újtestamentumában közlött magyar verseit →Szilády Áron újból kiadta jegyzetekkel és életrajzával (Régi Magyar Költők Tára, II. k. 1880.).

Irodalom: Révész Imre: Erdősi János magyar prot. reformátor (1859.), Dankó József: Joannes S. Pannonius Erdősi, Leben, Schriften und Bekenntniss (1871.), Dézsi Lajos: Heyden Sebald gyermeki beszélgetéseinek latin-magyar szövege (1897.), gr. Kemény József: Erdősi János élete (Új MagyarMúzeum, 1855. I.), Réső Ensel Sándor: Észrevételek… S. János prot. voltáról (P. E. I.L. 1859.), Payr Sándor: Erdősi S. J. sárvári tanító és magyar bibliafordító (1905.), Hegedüs István: S. J. latin versei (ItK. 1910.), Zoványi Jenő: S. J. és Debrecen (Prot. Szle, 1917.), Trócsányi Zoltán: Sylvester-problémák (M. Nyelv, 1928.).