Sylvester György (Tarcsafalva, 1786. – Kolozsvár, 1829. máj. 14.) unit. tanár. Tanult Székelykeresztúron, ahol 1802-ben lett →togatus. 1803-tól Kolozsvárt folytatta tanulmányait, ahonnan 1808-ban nevelőnek ment Nagyszebenbe, míg 1810-től →köztanító volt Kolozsvárt. 1812-ben külföldre látogatott el, s okt. 23-án Jenában, 1813 őszén Göttingenben iratkozott be az egyetemre. 1814 őszén hazaindulván, a következő év elején →teol. tanár lett Kolozsvárt, hol 1816-tól egyszersmind lelkészi működést is folytatott. – Számos prédikációja, valamint „De dignitate et praestantia religionis” c. székfoglaló értekezése kéziratban maradt, s csak a következő művei jelentek meg: Két zsinati beszédek (1818. és 1820.). (Kolozsvár, 1821.) A beszédben és cselekedetekben hatalmas pap (Gyászbeszéd →Szász Mózes felett). (Uo. 1824.) – Apósa volt →Koronka Antalnak.