Svéd-magyar egyházi érintkezések a →Bethlen Gábor idejében kezdődtek, mikor ő 1626-ban diplomáciai összeköttetésbe lépett Gusztáv Adolffal. Ezt a két Rákóczy György is fenntartotta a svéd királyokkal, de a harmincéves háború után főleg politikai érdekből, míg az egyházi szempontok háttérbe vonultak az előbbi mellett. A svéd követek ugyan nem egyszer felszólaltak a bécsi udvarnál az üldözött magyar protestántizmus érdekében, s felszólalásaik nem is hangzottak el minden hatás nélkül. A →gyásztized kezdetén a császár által a bécsi svéd követ számára engedélyezett nyilvános istentiszteleten rendesen részt vettek a közelfekvő magyarországi városok protestáns lakosai, ameddig el nem tiltotta tőle őket a kormány. Az akkori követnek, Oxenstierna grófnak az elnyomott magyar, cseh, stb. protestánsok érdekében a bécsi kormányhoz beadott emlékirata latin, német, holland és bizonyára svéd nyelven is napvilágot látott. XII. Károly svéd király (1697–1718.) különösen rokonszenvezett a magyar protestánsokkal, akiknek érdekeit nemcsak a bécsi udvarnál vette pártfogásába, hanem anyagi téren is buzgón előmozdította segélyeivel. Sok magyar iskola és templom köszöni létét őneki, az 1630-tól 1720-ig svéd uralom alatt levő greifswaldi egyetemen pedig négy magyar ev. teológusnak biztosított ingyen ellátást. Az őt eziránt fölkereső Szirmay Miklósnak és Melczer Mihálynak ígéretet tett az →eperjesi kollégium segélyezésére is, a →rózsahegyi zsinat által hozzá kiküldött s a Rákóczi Ferenc megbízásával szintén ellátott →Krmann Dániel és Podhorszky Sámuel útján pedig tényleg küldött segítséget annak, de nem az ezek által keresett és hallomás szerint Svédországban előbb gyűjtött állítólagos 40 ezer forintot. Az ő korában az uppsalai egyetemnek is volt magyar hallgatója, ki szintén királyi ösztöndíjban részesült ott. 1708-ban, midőn magyar királlyá való meghívása is szóban forgott, közbelépése befolyással volt az országgyűlés eredményére is. A svéd–magyar egyházi érintkezések utolsó mozzanatául tekinthető, hogy a →Diószegi Kis János Grotius-fordítása Marburgban 1732-ben a Frigyes svéd király, eredetileg hessenkasseli herceg költségén jelent meg.