Successio (= következés), a püspökválasztás jogának képzelt vagy állítólagos veszélyben forgása miatt az →alsódunamelléki ref egyházkerületben 1723-ban, a →tiszántúliban 1716-ban, majd 1724-ben újra, az →erdélyiben 1726-ban életbe léptetett amaz intézkedés, amelynél fogva helyettes püspök, illetőleg →generalis notarius a püspöki állásra való következés jogával választatott. A →dunamelléki és tiszántúli kerületben ez mindjárt a legközelebbi alkalommal megszűnt, habár az előbbiben 1791-ben ismét felújították, s 1808-ban →Tormássy János, 1814-ben →Báthory Gábor így lett püspökké. Állandó gyakorlattá mégis csak Erdélyben lett, sőt itt először 1729-ben, majd ennek elalvása után 1830 körül az →egyházmegyékre is kiterjesztették, amennyiben a főjegyző minden újabb választás nélkül lett →esperessé. Hosszas heves küzdelem után, melyben egyfelől →Bodola S., másfelől →Salamon J. vezérkedett, az →egyházkerület szervezetének 1871-i átalakulásával itt is megszűnt a successio.