Steller Tamás (Nagyszabos, 1640. – ?. 1715.) ev. lelkész. Tanulmányait Besztercebányán befejezve, külföldre ment és 1665. nov. 14-én Wittenbergben iratkozott be az egyetemre, melyen 1668. okt. 15-én magisterséget szerzett. Még ez évben hazatérve, →conrector lett Besztercebányán, ahonnan 1674-ben a pozsonyi rendkívüli törvényszék elé idéztetvén, fogságából a következő évben gályákra hurcoltatott. Kiszabadulása után egy ideig Zürichben, később Wittenbergben tartózkodott, és csak 1684-ben tért vissza hazájába. Itt a besztercebányai ispotályi lelkészségre alkalmazták, de 1686-ban megvakulván, lemondott, s azután segélyekből éldegélt. – Művei: An universale et singulare sit peculiaris disjuncta entis affectio? (Lőcse, 1665.) Exercitatio theologica de triplicis Spiritus S. gratiae… quidditate et diversitate. (Wittenberg, 1667.) Votum Jacobi patriarchae (Gen. XXVIII. 20–22.). (Uo. 1668.) Respondensi tisztet végzett az „Existentia spiritus infiniti, qui est Deus” (1667.) felől tartott és a „Vanam et veram pseudovereque christianorum religionem” (1680.) folytatólagosan tárgyaló vitán. – Üdvözlő verseket írt Major Pálhoz (1667.), →Parschitius Kristófhoz (1667.), →Pilarik Jeremiáshoz (1667.), Lani Györgyhöz (1667.), →Pilarik Istvánhoz (1667.), Murgasch Jánoshoz (1668.), Schallack Jánoshoz (1667.). →Stürzer Mátyáshoz (1671.), →Gyöngyösi Istvánhoz (1676.) és →Masnicius Tóbiáshoz (1679.). A magisterré avatásakor tiszteletére írt számos üdvözlő vers külön füzetben jelent meg.