Steigel (Staygel) Mihály (Felsősajó, 1769. febr. 20. – Cserecs, 1829. okt. 26.) ev. lelkész. Felsősajón tanult egy ideig. Még Dobsinán, Sajógömörön, Lőcsén és Pozsonyban járt iskolába, ez utóbbi helyen két évig. Azután →rektor lett Turolukán, majd Tolnaszentmiklóson. Innen visszatért Pozsonyba tanulmányai folytatására, 1790-ben pedig Késmárkra ment hasonló célból. 1791-től lelkész volt Derencsényben, 1805-től Rimabrézón. A Rimába fulladt Cserencsen. – Művei: A templomba örömmel lépő keresztyén (Szentháromság vasárnapja utáni 23. vasárnapi szlovák prédikáció). (Selmecbánya, 1794.) Der menschliche Tod… (Gyászbeszéd Lakner Sámuel Gottlieb felett). (Besztercebányán, 1809.) Az iskolai tanítás methodologiája (szlovákul). (Pozsony, 1811.) (Palkovics György adta ki bővítve.) Mit végeznek a tanítók az oktatás érdekében? (Szentháromság vasárnapja utáni 4. vasárnapi szlovák prédikáció.) (Besztercebánya, 1813.) De unione protestantium cum romano catholicis („Solennia…” 1816.). Quaenam sit causa, quod docti religionis doctores non cint simul boni docentes? (Uo. 1817.) Több dolgozata is van a „Solenniá”… -ban.

Irodalom: Kolbenheyer Mihály: Vitae Pauli Schramko et Michaelis Steigel (Solennia… 1831.).