Sörös Béla (Nemespécsely, 1877. márc. 14. – Losonc, 1939. okt. 2.) ref. püspök. A gimn. osztályokból ötöt Veszprémben a római katolikusoknál, hármat Pápán végzett. A teológiát 1895-től Kolozsvárt, 1896-tól Pápán, 1897-től Budapesten hallgatta. Miután az 1899–1900. tanévet Edinburghban töltötte, egyévi →káplánkodás után 1901 júniusában gyűjtőfogházi lelkésszé neveztetett ki Budapesten, 1906 tavaszán pedig Losoncra ment lelkésznek. Itt 1921-ben főjegyzője lett a →dunáninneni egyházkerületnek s 1925-ben egyszersmind igazgatója a csehszlovákiai reformátusok ott elhelyezett teol. szemináriumának, míg 1938-ban püspökké választatott. A →dunántúli kerület 1939-ben zsinati rendes taggá választotta. – Művei: A magyar liturgia története (I. k.), (Budapest, 1904.) A losonci ref. egyháztanács vallástétele. (Losonc, 1917.)