Somosi Petkó János (?, 1625. – Mád, 1684.) ref. esperes. Tanulmányait Sárospatakon végezte, hol 1647 tavaszán lépett a felsőbb osztályokba, majd →rektor lett Szikszón, ahonnan külföldre menvén, előbb Angliát járva meg, 1651 elején Londonban időzött, míg ugyanez év májusában Groningenben, júl. 9-én Franekerben, 1652. nov. 20-án Leidenben iratkozott be az egyetemre, miután ez év folyamán ismét ellátogatott Londonba, de már 1653 márciusában az utrechti egyetemnek volt hallgatója. Hazájába visszatérve, 1656 elején Szikszón, 1658-ban Tarcalon volt másodpap, később pedig Megyaszón lett lelkész. Az →abaúj–torna–sárosi egyházmegye 1681-ben →esperessé választotta. 1683-tól Mádon lelkészkedett. – Művei: Igaz és tökéletes boldogságra vezérlő út (ford.). (Sárospatak, 1656.) Mennyország dicsősége, pokol rettenetessége (Két prédikáció angolból ford.). (Kassa, 1683.) – Respondens volt a „De ministrorum ecclesiasticorum vocatione et functionibus” (1652.) és a „De beatitudinis subjecto et actu formali” (1653.) szóló vitákon. – Üdvözlő verset írt →Komáromi Csipkés Györgyhöz (héberül, 1651.).