Beliczay (1810 tájáig Bellitz) Jónás (Kocs, 1764. nov. 10. – ?Kemeneshőgyész, 1845. dec. 19.) ev. lelkész. Kocson tanult 1780-ig. Ekkor segédtanító lett Sárszentlőrincen. Két év múlva folytatni szerette volna tanulmányait, csakhogy hiába tett kísérleteket felvételére Pozsonyban is, Sopronban is. 1786 januárjában Rábaszentandráson, ezévi márciusban Nemeskéren, 1792 elején Nagygeresden vállalt tanítóságot, ahonnan 1799 nyarán Szentantalfára lelkésznek ment. Mint ilyen, 1803 áprilisától Vanyolán, 1806 májusától Nagyalásonyban, 1809-től Kemeneshőgyészen működött. 1831 májusától 1842 szeptemberéig →esperese volt a →kemenesaljai egy-házmegyének. – Kiváló érdemeket szerzett az egyházi énekügy körül, mind többfelé – kivált a győri énekeskönyvbe – fölvett egyes énekeivel, mind önállóan kiadott „Ker. halotti énekeskönyv”-ével, mely először 1815-ben, hatodszor 1911-ben jelent meg. Egyházi művei még: Prédikációk, számszerint 12 (Salzmann után ford. a →Kis János „Egy egész esztendőre való… prédikációs könyv”-ében). (Pozsony, 1807.) Ajándék a prot. iker egyházak növendékeinek… (Pápa, 1845.) A siketnémák segítségére serkentő prédikáció. (Kassa, év n.), úgyszintén azok a részint kötetlen, részint kötött alakban írt dolgozatai, melyeket →Nagy István (1796.) és Kis János (1812.) püspöki, br. Podmaniczky Károly egyházkerületi felügyelői (1825.) és Vidos József egyh. felügyelői (1838.) beiktatásakor, valamint Nagy János (1797.), Lakos József (1801.), Szakonyi József (1811.) és Kisfaludy György (1825.) halálakor szerzett.

Irodalom: Karsay Sándor: B. J. életrajza (A „Magyar Port. Egyháztörténelmi Monografiák” között. 1881.).