Sommer János (Pirna [Szászország], 1542. k. – Kolozsvár, 1573. vége felé) unit. tanár. Bevégezvén Oderafrankfurtban tanulmányait, részt vett a Heraklides Jakab moldvai hadi vállalatában, melynek sikere után az amattól Kotnárban alapított iskolának állíttatott élére. Heraklides bukása (1563 nov.) távozásra kényszerítette s hosszas bujdoklás után Brassóba került, hol 1565-től 1568-ig →rektor volt. Ekkor szintén rektornak ment Besztercére, ahonnan a következő évben →lectornak hívták Kolozsvárra s itt 1571 őszén rektor lett. – Teol. művei: (A feltámadás és a lélek halhatatlansága felől Tót Miklóssal írt könyve). (Kolozsvár, 1570.) Oratio funebris in mortem… Joannis secundi electi regis Hungariae. (Uo. 1571.) Refutatio scripti Petri Carolii. (Uo. „Ingolstadt” jelzéssel 1582.) Tractatus aliquot christianae religionis. (Uo. szintén „Ingolstadt”-nak mondva 1583.) Költészettel is nagyban foglalkozott, ily irányú dolgozatai közül különösen egy pestis idejére való éneke s a →Bogner Péter lakodalmára szerzett üdvözlő verse bír vallásos jelleggel. Költeményei nagyobb részét a Pareus-féle „Delitiae poetarum hungaricorum” (Majnafrankfurt, 1619.) közölte összegyűjtve. – Veje volt →Dávid Ferencnek.

Más S. J. volt az, aki 1541-ben a wittenbergi egyetemen volt s 1543-ban →rektor, 1546-ban →prédikátor lett Késmárkon, majd Lőcsére ment hasonló állásra, azután pedig →plébánosi tisztet viselt 1548-tól ugyancsak Késmárkon. 1550-től Kassán.