Sólyom Jenő (Kolozsvár, 1904. júl. 25. –) ev. tanár. Kolozsvárt kezdett tanulni. A gimn. felsőbb osztályokat s a teol. tanfolyam egy részét Budapesten, a többit Sopronban végezte. 1926-ban külföldre ment s egy tanévet Baselben töltött. Miután 1927-től Kiskőrösön és Budapesten káplánkodott, az 1928–29. tanévben az erlangeni egyetem hallgatója volt. Ekkor vallástanár lett, mégpedig 1931-től a budapesti ev. főgimnáziumban. Megszerezvén Sopronban 1933-ban a teol. doktorságot, 1938-ban ugyanott egyetemi rk., 1941-ben rendes tanárrá neveztetett ki. 1950-ben megszűnvén az egyetemi kar, mint →teol. akadémiai tanár egy évig ott, azóta Budapesten működik. – Önállóan megjelent művei: Az ágostai hitvallás magyarul. (Budapest, 1930.) Luther és Magyarország, (Uo. 1933.) A középiskolai vallásoktatás reformjáról. (Uo. 1936.) Népi elv és egyházi szervezet. (Győr, 1941.) Egyházi szervezet és népi tényezők. (Sopron, 1942.) Az egyház története (→Wiczián Dezsővel). (Győr, 1942.) Az osztályozás kérdése a vallástanításban. (Győr, 1943.) Az ev. templom története Magyarországon. (Budapest, 1944.) Az ev. egyháznak mint közösségnek a története Magyarországon. (Uo. 1947.) Hazai egyháztörténelem. (Uo. 1957.)