Sófalvi József (Máramarossziget, 1745. nov. 18. – Kolozsvár, 1794. szept. 11.) ref. tanár. Máramarosszigeten kezdte iskoláit. Miután 1764-től Kolozsvárt tanult s ott 1768-ban könyvtárnok volt, 1771-ben külföldre ment s előbb Göttingenben, 1773-tól Leidenben gyarapította ismereteit. 1776-ban hazatérve, előbb a →főconsistorium papja volt Nagyszebenben, 1779-ben pedig kendilónai pap lett. 1783-ban Kolozsvárra hívták →Szathmári Pap Mihály mellé a teológia segédtanárának, amely állásában haláláig működött. – Művei: A természet munkáiból vétetett erkölcsi elmélkedések (Sulzer J. Gy. után németből). (Kolozsvár, 1776.) Oeconomia vitae humanae, azaz: Az ember életét igazgató bölcs regulák (Franciából ford.). (Uo. 1777.) A természet szépségéről való beszélgetések (Sulzer J. Gy. után németből). (Uo. 1778.) – Írt gyászverseket az Albisi Csomós János (1768.), gr. Teleki Ádám (1770.), Vay Judit (1770.) halálára. Kiadta →Bod Péternek „Historia unitariorum in Transylvania” (Leiden, 1776.) c. művét.

Irodalom: Gál Kelemen: S. J. (Erdélyi Múzeum, 1896.), Török István: A kolozsvári ev. ref. kollégium története (II. k. 1905.).