Skaricza Máté (Ráckeve, 1544. – Ráckeve, 1591. márc. 21.) ref. lelkész. Ráckevén kezdett tanulni. 1563-ban →rektor lett Pesten, 1564-ben tanító Ráckevén. Két év múlva Kolozsvárra ment tanulmányait folytatni, de már 1567-ben a jászberényi, 1568 elején pedig ismét a ráckevei tanítóságot vállalta el. 1569 áprilisában külföldre indult, hol különösen a padovai, genevai, wittenbergi (1571. ápr. 29-től) és marburgi (még ez évben) egyetemeken gyarapította ismereteit. Miután Angliában is járt, 15'72-ben visszatért szülőföldjére, hol még abban az évben lelkésszé választatott. Vitát folytatott előbb írásbeli úton Tolnai Ambrus Lukáccsal, kit sikerült is visszatérítenie az antitrinitarizmusból helvét irányúnak, majd 1588-ban Pécsett élőszóval a szintén unitárius →Válaszuti Györggyel. Egy török támadásban megöletett. – Nagy érdemeket szerzett Szegedi Kis István hátrahagyott műveinek sajtó alá adásával. „Vita Stephani Szegedini” (ennek „Theologiae sincerae loci communes” c. műve előtt, Basel, 1585.) c. munkájával (újra megjelent a Gerdesius-féle „Scrinium antiquarium” VI. kötetében, 1761., magyarra fordította →Faragó Bálint) az egyháztörténetnek, Ráckeve város versben írt történetével (1581., kiadta Magdics István, 1888.) a köztörténetnek tett fontos szolgálatot. A →hercegszőlősi kánonoknak minden valószínűség szerint ő volt a magyarra némi módosítással átdolgozójuk s ő gondoskodott a kiadásukról is. Írt még sírverset Szegedi Kis Istvánnak s üdvözlő verset Szegedinek mind említett, mind „Tabulae analyticae” (1592.) c. művei elé. Lefordította a Luther híres himnuszát és foglalkozott az összes zsoltároknak énekléshez való átdolgozásával, közülük azonban csak haté ismeretes.

Irodalom: Barla Jenő: S. M. élete és zsoltárköltészete (1902.), Herepei János: S. M. halála ideje (Prot. Szle, 1936.).