Sinapius (Horcsicska) János (Szucsán, 1625. – Halle, 1682. aug. 4.) ev. lelkész, az előbbinek bátyja. Lőcsén tanult, azután felkereste a külföldet is és a königsbergi egyetemen gyarapította ismereteit. Hazatérve, 1644-ben Bánban →conrector, 1650 táján Galgócon →rektor, 1652-ben Szakorcán, 1658-ban Galgócon lelkész volt. Innen 1661-ben elűzte a földesúr, mire Árvanagyfaluba, 1668 májusában pedig Trencsénbe választották meg →elsőpapnak, s mint ilyet, 1672-ben →esperessé választotta az →alsótrencséni egyházmegye. A pozsonyi →delegatum judicium elé idéztetvén, távoznia kellett hazájából, s Halléban halt meg. – Művei: Sermo sacer in obitum… Pauli de Reva… 1644. De animabus separatis… (Trencsén, 1649.) Nodus gordius dictorum theandri Lutheri praecipuorum… (Uo. 1652.) Parva schola in usum discipulorum Christi. (Uo. 1658.) Horologium sacrum (Imakönyv). (Görlitz, 1675.) (Új kiad. Bártfa, 1709.) Chur-Sächsisches Rauten-Kräntzlein. (Hely n. 1677.) Chur-Sächsische Güldene Glaubens Kette. (Hely n. 1677.) Sylvula venatoria, fürstliches Lust-Wäldlein. (Halle, 1678.) Idea boni principis… (Uo. 1682.) Ornithica sacra, geistliche Vogelbesitze. (Uo. 1682.) Pupilla principum, fürstlicher Augapfel… (Wittenberg. év n.) Suscitabulum theologicum (Nyolc értekezés). (Hely és év n.) – Üdvözlő verset írt Windisch Jánoshoz és Zabler Zsuzsánnához (1643.), gyászverset a Pfaff Anna Zsuzsánna (1674.) halálára. Egyházi énekeket is szerzett.