Sinapius (Horcsicska) Dániel (Szucsán, 1630. – Lőcse, 1706.) ev. lelkész. Hazai tanulmányai végeztével külföldre ment s 1659. máj. 18-án a wittenbergi egyetemre iratkozott be. Hazajőve, 1661-ben jolsvai →rektor, 1665-ben kövi, 1667-ben teplai és kevéssel ezután radványi lelkész lett. Innen 1673-ban elűzetve, külföldre menekült s előbb Briegben, később Boroszlóban tartózkodott, míg aztán Lengyelországban rektori hivatalt foglalt el. 1683-ban visszatért régi állására, de már a következő évben Lőcsére hívták szlovák lelkésznek. – Egyházi irányú művei: Sertum decerptum ex horti theologici areolis… (Kassa, 1664.) Vivit port funera virtus (Gyászbeszéd Bakos Gábor felett). (Uo. 1666.) Hortulus animae piae (szlovákul). (Drezda, 1676.) Az Isten gyermekeinek gyöngyöcskéje (szlovákul). (Lőcse, 1683.) (II. kiad. uo. 1701.) Az összes imák foglalata (Neumann G. után németből szlovákra ford.). (Uo. 1687.) (II. kiad. Zsolna, 1707.) Az élő vigasztalás lelki forrásai (szlovákul, függelék az előbbihez). Ugyanezt függelékül adta akkor is, mikor 1684-ben új kiadásban közrebocsátotta a →Tranoscius „Cithara sanctorum”-át sok új énekkel bővítve. – Üdvözlő verset írt →Hnilicenus Jánoshoz (1659.), Quetonius Sámuelhez (1660.), →Sinapius Jánoshoz (1676.), →Gassitius Györgyhöz (1676.), →Zabler Jakabhoz (1677.), →Czember Györgyhöz (1682.), →Serpilius Ágostonhoz (1682.), Spielenberger Dávidhoz és Schubert Zsuzsánnához (1686.), gyászverset nővére S. Ilona, előbb Lani Dávidné, azután Csermák Sámuelné, végül Ifj. Ladiver Illésné (1684.), Spielenberger Dávid (1684.) és Hain Judit (1686.) halálára.