Sinai Miklós (Hajdúbagos, 1730. – Debrecen, 1808. jún. 27.) ref. tanár.. Tanulását Derecskén kezdte s 1746 áprilisától Debrecenben folytatta. 1755 őszén külföldre ment s a bécsi, oxfordi (1756 január-1757 március), groningeni (1757. jún. 20-tól) és franekeri egyetemeket látogatta. Angliában léte alatt szép összeget gyűjtött a →debreceni kollégiumnak. Hazatérve, 1759 márciusában kunmadarasi lelkész, 1760 áprilisában pedig debreceni tanár lett a történet és klasszikus irodalom tanszékén. Ritka tudományossággal és szorgalommal működött itt, teljes buzgósággal védve a kollégium és →egyházkerület érdekeit. A tudomány mezején kivált a magyar protestantizmus történetének búvárlására fordította erejét s erre vonatkozólag rengeteg adatot gyűjtött össze. Ebbeli tanulmányai közben érlelődött meg benne az az elv, melyért később annyi üldözést és szenvedést kellett kiállania. A ref. egyház szellemével ellenkező, de Magyarországon a történeti múltnak megfelelő s a korabeli lelkészi karnak a világiaktól való elnyomásával érzelmileg is indokolt álláspontján ugyanis lankadatlanul küzdött a világiaknak az egyházi kormányzatban való közvetlen részvétele ellen, kizárólagos lelkészi jognak tekintvén és nyilvánítván azt. Kiváló szellemi képességei mellett ennek tulajdonítható, hogy az 1791-ben megüresedett püspöki állásra ezévi máj. 2-án őt választották a lelkészek. Csakhogy ebbe a világiak sehogysem akartak és tudtak belényugodni, s ezért nemcsak a püspökségtől, hanem még tanári hivatalától is elmozdíttatták. A Sinai által a királyhoz fellebbezett ítéletet a püspökség dolgában ez is jóváhagyta, de tanári állására nézve új vizsgálatot rendelt el. Csak 1800. aug. 11-én lett aztán kimondva az újabb ítélet, mely megegyezett az előbbivel, ezt azonban 1803. szept. 13-án annak az elrendelésével erősítette meg a →Helytartótanács, hogy hosszas szolgálatára való tekintettel nyugdíjban részesíttessék Sinai. – Néhány klasszikus író iskolai kiadásán kívül életében csupán egy műve jelent meg: Sylloge actorum publicorum, quae pacificationis Viennensis historiam illustrant („Victorinus de Chorebo” álnévvel). (Pest, 1790.) Azóta magyar fordításával együtt →Herpay Gábor kiadta „Praelectiones publicae in historiam ecclesiasticam seculi XVI. reformationem ecclesiarum per Hungariam et Transylvaniam… adumbrantes” c. 1564-ig terjedő művét (Debrecen, 1911.) az S. →Szabó József bevezetésével. Ennek folytatása, mely a magyarországi protestantizmus történetét 1773-ig vezeti le, valamint „Vindiciae principiorum regiminis ecclesiarum et scholarum ref. Hungariae” c. terjedelmes egyházjogtörténeti munkája még mindig kéziratban van.

Irodalom: Révész Imre: S. M. és tételei a magyar ref. egyház alkotmányára vonatkozólag (Sp. Füz. 1857.), Uő: S. M. magyar történetbúvár emlékezete (Sz. 1868.), Rácz Károly: S. sajátkezű naptári jegyzetei (Révész Figyelmezője, 1873.), Uő: Emlékezés S. Miklósról (Szabad Egyház, 1901.), Debreceni István: Egyházalkotmányi küzdelmek a 18. század végén (Közlöny… XXXVIII. évf.), Csürös Ferenc: S. M. (1908.), Zoványi Jenő: A tiszántúli ref. egyházkerület története (1939.)