Simándi Bodó Mihály (?, 1591. szept. 29. – ?, ?) egy ideig püspökséget is viselt ref. lelkész. Sárospatakon tanult, hol 1617-ben lépett a felsőbb osztályokba. Miután ráckevei →rektorságot viselt, külföldre ment s 1620. jan. 25-én a heidelbergi egyetemre iratkozott be. Hazatérte után 1622-ben Óbudán, 1625-ben Ráckevén lett lelkész s a következő évi márc. 15-én püspökévé választotta az →alsódunamelléki egyházkerület. A változott viszonyokhoz képest 1628-ban átdolgozta az addig itt is érvényben volt →hercegszőlősi kánonokat s a következő évben kilenc pontból álló utasításokkal pótolta. A →külsősomogvi egyházmegye ugyanez évben csatlakozott kerületéhez. Tevékeny püspöksége alatt a kerületben történteket szorgalmasan megörökítő ebbeli működésének véget vetett 1631 tavaszán amiatti lemondása, hogy eltávozott e kerületből a →tiszántúliba, hol 1633 februárjában Derecskén, 1634 júniusában Hajdunánáson lelkészkedett. Ezután állítólag Beregszászon töltötte be az egyik lelkészi állást s itt →esperes volt, körülbelül 1638-tól az 1642 és 1645 közötti évek valamelyik időpontjáig, amikor meg is halt. – Respondensi tisztet vitt a „De coena Domini” (1621.) tartott disputatión. – Üdvözlő verset írt Mindszenti Cs. Imréhez (1620.).

Irodalom: Zoványi Jenő: S. B. M. sorsa püspöksége után (Egyháztörténet, 1945.), Földváry László: Adalékok a dunamelléki ev. ref. egyházkerület történetéhez (I. k. 1898.).