Bél Mátyás (Nagyócsa, 1684. márc. 24. – Pozsony, 1749. aug. 29.) ev. lelkész, az előbbinek atyja. Nagyócsán kezdte iskoláit. Tanult még 1691-től Losoncon, Kálnón, Alsósztregován, 1695-től Besztercebányán, Pozsonyban, azután 1700-ban a magyar nyelv megtanulása végett Veszprémbe, innen nevelői minőségben Pápára ment, ahol egy évet töltött. Majd visszatért Besztercebányára, honnan 1704 nyarán a hallei egyetemre indult. Itt Francke tanárul alkalmazta nevelőintézetében, sőt rábízta a fia tanítását is. 1707-ben igazgatója lett a bergeni gimnáziumnak, de ismételt hívásra csakhamar hazajött s 1708 májusában →conrectori és másodpapi hivatalt foglalt el Besztercebányán. 1709 novemberében temploma elvételével elveszítvén lelkészi hivatalát, igazgatóságra lépett elő, 1714 tavaszán pedig ugyane minőségben Pozsonyba ment. Itt az iskola magas színvonalra emelésével egészen rászolgált, hogy annak instauratorául emlegessék. 1716-ban lelkészül hívták Selmecbányára, de nem mozdult Pozsonyból, hol aztán 1719-ben német lelkész lett. 1744-től →esperesi tisztet is viselt a →Pozsony vármegyei egyházmegyében, míg 1749-ben nyugalomba lépett. Meghalt ezévi aug. 29-én a németóvári fürdőtől Pozsonyba vivő úton, midőn haldoklásában haza akarták szállítani. – Irodalmi munkássága sokirányú volt, de különösen a hazai történelem és földrajz terén tette nevét halhatatlanná „Notitia Hungariae novae historica-geographica” (Bécs, 1735–42.) c. alapvető művével. Ő indította meg 1721-ben az első, rendes időközökben megjelenő hazai hírlapot „Nova Posoniensia” címmel, melyet azonban csakhamar kivettek kezéből a jezsuiták, csupán azért, hogy rövidesen megszüntessék. Sok éven át volt a két protestáns egyháznak a központi pénzkezeléssel és a begyűlt borok eladásával foglalkozó megbízottja. Mint teológus a pietisták közé tartozott, ami miatt sok meghurcoltatásban volt része. – Egyházi érdekű művei: Forma sanorum verborum… (Halle, 1707.) (Új kiad. uo. 1711.) Compendium avagy: Rövid summája az egész ker. tudománynak (Freylinghausen után átd.). (Uo. 1713.) Beszéd Leidenfrost Ármin esketésekor (Szlovákul). (Hely n. 1726.) Preces christianae (Buddeus előszavával). (Lipcse, 1728.) Die Gott suchende Seele. (Uo. 1729.) Kurze und zuverlässige Nachricht von dem Zustande der prot. Kirche in… Ungarn. (Név n. Hely n. 1743.) (Új bőv. kiad. 1746.) Beylage zu der im vorigen Jahr herausgegebenen Nachricht von dem Zustande der Protestanten im Königreich Ungarn. (Név n. Hely n. 1744.) Zuverlässiger Bericht von einer neulich in Ungarn errichteten Adlichen Gesellschaft, welche die Unterdrückung der Protestanten zum Endzweck hat (II. Beylage zu der Nachricht… Név n.) (Hely n. 1745.) Kurzer Unterricht von denjenigen Gründen, mit welchen die Römisch-Catholischen Herrn Geistlichen fordern: es sollen die Protestanten im Königreich Ungarn wider ihr Gewissen bey der Mutter Gottes Maria schweren (III. Beylage zu der zuverlässigen Nachricht… Név n.) (Hely n. 1746.) Kiadta ifj. →Köleséri Sámuel javításaival és előszóval ellátta Lipcsében 1717-ben a magyar újszövetséget, 1724-ben a Zsoltárok, Példabeszédek és Prédikátor, továbbá a Bölcsesség és Jézus Sirák könyvét, mindezeket latinul a Castellio Sebestyén magyarázataival. Ugyancsak a Castelliótól javított szöveggel bocsátotta közre 1725-ben Kempis Tamás „De imitatione Christi” c. művét, melyhez szintén írt előszót. Javítva és megtoldva adta ki Arnd „Paradicsomkertecské”-jének Huszti Istvántól készített fordítását (1724.), s kiadta végül →Krmann Dániellel együtt a szlovák bibliafordítást (Halle, 1722, újabb kiad. 1745. és 1766.). Gyászverseket írt németül, magyarul, latinul a Strba György halálára (1708.), üdvözlő verset magyarul patrónusaihoz (1704.). A felette →Serpilius Sámuel Vilmostól tartott beszéd ki van adva. Nagyatyja volt Schrökh János Mátyásnak, a jeles német egyháztörténésznek.

Irodalom: Haán Lajos: B. M. (1879.), Szmida Lajos: B. M. élete (A délmagyarországi múzeum közlönye, 1885.), Markusovszky Sámuel: B. M. Emlékkönyv a Magyar Prot. Irodalmi Társaság… negyedik nagygyűléséről, (1900.), Uő.: A pozsonyi ág. h. ev. lyceum története (1896.), Uő.: B. M. (Prot. Esték, III. 1916.), Dékáni Kálmán: B. M. földrajza (1903.), Oberucs J.: Mathieu B. un pietist en Slovaque au 18.-e siecle (1936.), Márki Sándor: B. M. életrajza (1886.), Wagner Lajos: B. M. Pozsonyban (1884.).