Sikos István (Győr, 1775. – Pápa, 1831. nov. 7.) ev. lelkész. Győrött tanult egy ideig. Még Sopronban járt iskolába, majd külföldre ment és 1799 tavaszán Jenában iratkozott be az egyetemre, melyen két évet töltött. Hazatérve, egy évig hivatal nélkül időzött Téten, míg 1802 nyarán lelkész lett Kővágóörsön, 1810 tavaszán pedig Győrött. Innen 1826-ban távozni volt kénytelen s ettől fogva Pápán volt pap haláláig. – Végrendeletében jelentékeny hagyatékokat juttatott a kővágóörsi és pápai egyházaknak. – Művei: Néhai Bodzai Rozália… Szakonyi Mátyás… élete drága felének… utolsó beszédje (Verses búcsúztató). (Veszprém, 1803.) Néhai Bodai Mihály… végbúcsút vevő szavai… (Verses búcsúztató). (Uo. 1807.) Első tanítás… a n. győri… gyülekezetnek kebelében… (Győr, 1810.) Wohlgemeinte väterliche Ermahnung zur frühzeitigen Gottesfurcht für die Jugend (Prédikáció). (Uo. 1810.) Ádám halála (Klopstock drámájának fordítása). (Uo. 1812.) A temető és annak virágai… (Prédikáció). (Uo. 1818.) Gyászverseket írt Gamauf Sámuel (1796.), Hrabovszky Sámuel (1796.), Horváth Sámuelné Karcsai Katalin (1798.), Tomka Zsuzsánna (1801.), →Perlaky Dávid (1802.), Vietoris Jonathán (1804.), herceg Schwarzenberg Ernő győri püspök (1821.) halálára, üdvözlő verset gr. Széchenyi Ferenchez (1798.), Tomka Zsuzsánnához (1804.) és Nagy Istvánhoz (1803.). Énekei is vannak a győri új →énekeskönyvben (1811.).
|