Serpilius Sámuel Vilmos (Modor, 1707. febr. 14. – Pozsóny, 1762. febr. 15.) ev. lelkész, Keresztély fia, János Keresztély öccse. Sopronban tanult, ahonnan 1726-ban Altdorfba, 1730-ban Lipcsébe, majd Helmstedtbe ment ismereteit gyarapítani. Miután pár évet nevelőséggel és utazással töltött, 1734 közepén pozsonyi német lelkész lett. Művei: Dissertatio theologica, qua Qeιov theologorum, seu quod in studiis et muneribus sacris divinum est, proponitur. (Altdorf, 1730.) Der selige Ruhm wahrer Christen (Gyászbeszéd Klobusiczky István felett). (Boroszló, 1738.) Das billige Klagen christliche Eltern… (Gyászbeszéd Mohl Mátyás felett). (Uo. 1740.) Eines evangelischen Lehrers Pflicht und Trost… (Gyászbeszéd →Bél Mátyás felett). (Lipcse, 1749.) Bővítve kiadta atyjának „Fragstücke…” c. munkáját (Pozsony, 1748.). Adalékokat gyűjtött →Czvittingerhez, melyeket egy ismeretlenéivel megpótolva →Fabó András és →Szilágyi Sándor tett közzé (Új Magyar Athenas 527–611. 1. és Abafi Figyelője XVII. s köv. k.). – Összeállította saját koráig a „Matrica verbi Dei ministrorum posoniensium”-ot. – Veje volt →Pilgram János Zsigmondnak.