Békéscsabai ev. egyházközség, az ország legnépesebb vidéki evangélikus egyháza, melyet 1718-ban alapított a Felső-Magyarországon vallásuk miatt sokat szenvedett szlovák evangélikusoknak egy tekintélyes számú raja, melynek szabad vallásgyakorlatot biztosított az ezen elnéptelenedett hely betelepítésére törekvő kamarai igazgatóság. Az új telepnek első gondja volt egyházilag szervezkedni: templomot építettek, papot választottak. Az evangélikus lakosság folytonos, nagymérvű szaporodása következtében a 19. század elején még a szárnyakkal bővített templom sem levén elegendő a hívek befogadására, újat is kellett építeniök, melyet 1824-ben avattak fel. Az egyházközség, melynek volt árvaháza, két szeretetháza és diakonissza-intézete, jelenleg már öt lelkészi állást tart fenn. Gimnáziuma 1858 óta létezett s 1897–1900-ban emelkedett főgimnáziummá.