Békés-bánáti ref. egyházmegye, a →tiszántúli kerületben, a békésinek attól fogva való elnevezése, hogy hozzácsatoltatottak a temesi bánság területén csaknem kivétel nélkül a 19. században létesült egyházak. A 16. és 17. században a „békési” név csak másokkal (makói, körös-maros-közi, vásárhelyi, csongrádi) felváltva, ritkán fordult elő, ellenben a 18. századnak második s a 19.-nek első felében rendesen ez a neve szerepelt. Miután a →nagykunságitól 1598–1635-ben való együttlétük után különvált, a 17. század közepe táján 34 anyaegyháza volt. Ezek közül azután annyi elpusztult, hogy a 18. század elején 27, 1783 körül 22, a század végén 21, 1821-ben pedig 23 anyaegyházból állott, ennyiből is csupán azoknak a belészámításával, melyek az elpusztult →zarándi egyházmegyéből megmaradván, 1702-ben ide csatoltattak volt s 1821-ig hozzátartoztak. Ezeknek ekkor a →nagyszalontaihoz való csatolásával egyidejűleg a →heves-nagykunságiból ide csatoltatott három egyház. A 19. század folyamán aztán olyan fejlődésnek indult, hogy a legnagyobb területű és népességű egyházmegyéje lett a magyar ref. egyháznak. Területe kiterjedt Békés, Csongrád, Csanád, Torontál, Temes és Krassó-Szörény vármegyékre. Magyarország új határainak kialakításakor 53 anyaegyház alkotta 63 lelkésszel. Ezekből csak 30 maradt meg az anyaországban 40 lelkésszel. Ezek azóta is szaporodtak s közülük úgy múltjuknál, mint jelenüknél fogva elsősorban a hódmezővásárhelyi, békési, szentesi és makói érdemel említést, amelyek közül régebben mindegyik tartott fenn gimnáziumot, de később már csak az első kettő. Azonkívül Szeghalmon volt főgimnázium 1926 óta. 1948 szeptemberében kettévált →békésire és →csanád-csongrádira.

Esperesei közül a következőknek ismeretes a neve: →Szegedi Lőrinc békési l. 1575-ig, Pankotai János makói l. 1590-ig, Nádudvari Tamás hódmezővásárhelyi l. 1590-től, majd az →alföldi egyházmegyének alkotó részeire oszlása után Ráczkevi Máté hódmezővásárhelyi l. 1635–1637 vagy 1638, Nagymihályi Lukács békési l. 1637-től vagy 1638-tól, Losonczi István hódmezővásárhelyi l. (1646 jún.) (1650 jún.), Ráczkevi Máté (II.) körösén l. (1657 márc.), Kerelői István (1659 jún.), →Bükösi Köble K. István szentesi, hódmezővásárhelyi l. (1666.) (1675.), Tyúkodi János hódmezővásárhelyi l., Újlaskói Lőrinc hódmezővásárhelyi l. (1686.), Szalontai V. István hódmezővásárhelyi l. (1702.) 1711-ig, Bökényi János makói l. 1712–1718, Pathi Miklós vésztői l., Olcsai András makói l. (1728.) (1732 dec.), Vecsei György hódmezővásárhelyi l. 1742-ig, Füredi Mihály hódmezővásárhelyi l. 1743–1766, Szikszai György békési l. 1766–1774, →Szőnyi Benjámin hódmezővásárhelyi l. 1774–1794, Szentmiklósi Sebők Sámuel szentesi l. 1794–1798, Kuti Ádám öcsödi l. 1798–1809, Gyarmati Ferenc szentesi l. 1809–1812, Kis András hódmezővásárhelyi l. 1812–1815, Juhász István gyulai, öcsödi l. 1816–1836, →Kiss Bálint szentesi l. 1836–1853, Tóth Ferenc hódmezővásárhelyi l. 1853–1859, Elekes András békési l. (segédesperes címmel) 1859–1862, Hajnal Ábel békési l. 1862–1876, Szalay István szentesi l. 1876–1878, →Szabó János köröstarcsai, hódmezővásárhelyi l. 1878–1902, →Domby Lajos gyulai l. 1902–1913, Futó Zoltán szentesi l. 1913–1921, →Harsányi Pál gyomai, gyulai l. 1922–1945, Gönczy Béla vésztői l. 1945–1948.