Sass János (Csönge, 1850. – Győr, 1937. jan. 27.) ev. vallású vasúti hivatalnok. Tanulmányai végeztével külföldre ment s 1872. okt. 26-án a jenai egyetemre iratkozott be. Hazatérte után, 1874 elején tanár lett Eperjesen, hol csakhamar igazgatójává választatott a tanítóképezdének. Torokbaja miatt 1878 végén lemondott, s az államvasutaknál vállalt hivatalt, melyben főintézőségig vitte. Idővel nyugalomba menvén, Győrött lakott. – Régebben állandóan dolgozott egyházi lapokba. Nagyobb dolgozatai és külön megjelent művei: Vallásos eszmék Arany János költészetéből (P. E. I. L., 1877. és 1879.) Az idő int (Uo. 1879.). Búcsú a tanári pályától. (Budapest, 1879.) Az evangéliumi egyház feladata az új században. (Uo. 1901.) Gabonaszemek az életnek kenyeréhez (2 f.). (Uo. 1902.) Életkép. Társadalmi betegségünk egyedüli orvosa a szeretet. (Uo. 1907.) Hitoktatás (Ev. Lap, 1914–15.).