Sass Béla (Albis, 1865. jan. 20. – Debrecen, 1928. jan. 19.) ref. vallású egyetemi tanár. Albison kezdett tanulni. A gimnáziumot 1873-tól, a teológiát 1881-től Debrecenben végezte. Az 1885–86. tanévben gimn. segédtanár, a következőben →senior volt. 1887 őszén külföldre ment s három szemesztert a berlini egyetemen töltött. Hazatérve, félévig a budapesti egyetem bölcsészeti karán hallgatott. 1889 őszén gimn. segédtanár, 1890-ben →teol. akadémiai tanár lett Debrecenben az ószövetségi tanszéken, melyre 1914-ben az egyetemen is kineveztetett. – 1898-ban →konventi rendes taggá választotta a →tiszántúli egyházkerület melynek 1901-től 1909-ig aljegyzője, 1909-től haláláig tanácsbírája volt. Rendes tagja volt a →budapesti második és harmadik zsinatnak is. Szerkesztette a debreceni hittanszaki önképző társulat Közlönyét (1884–1885.) és a →Debreceni Prot. Lapot (1898–1900.). – Nagyobb dolgozatai: A hitfogalom Pál négy nagy tan- és vitalevelében (Közlöny, 1886–87.). Jób könyve egy pár isagogikai szempontból (Debreceni akadémia Évkönyve, 1891.). Jób könyve (Fordítás az eredetiből). (Debrecen, 1894.) Néhány szó a zsoltárok keletkezésének koráról (Debreceni akadémia Évkönyve, 1896.). A magyar országos ref. →közalap 1892–1902. évi története. (Debrecen, 1903.) Az ószövetség maradandó jelentősége és nélkülözhetetlen volta (Debreceni egyetem Évkönyve és Almanachja, 1922.) – továbbá Soós Gábor felett tartott imája (1891.).

Irodalom: Csánki B. és Lencz G.: S. B. emlékezete (1929.).