Sántha Károly (Kecskemét, 1840. okt. 22. – Bp. 1928. szept. 6.) ev. lelkész. Kecskeméten tanult, közben az V. gimn. osztályt Sopronba járva. A teológiát Pesten végezte, s 1866-ban sárszentlőrinci →káplán, 1867 tavaszán tolnanémedi, 1868 őszén Bandi, 1870-ben várpalotai, 1876-ban sárszentlőrinci lelkész lett. 1911 nyarán nyugalomba vonult. – 1917-től választmányi tagja volt a →Magyar Prot. Irodalmi Társaságnak.– Egyházi irányú művei: Egyházi költemények. (Kecskemét, 1869.) Buzgóság könyve. (Budapest, 1888.) Jó gyermekek verseskönyve (Imákkal). (Uo. 1888.) Egyházi beszéd… gyámintézeti istentiszteleten. (Sopron, 1890.) Őrangyal (Imakönyv). (Budapest, 1896.) Adventi és böjti imák (→Feyér Gyula „tanításaival” együtt). (Brassó, 1898–99.) Konfirmációi áldások. (Budapest, 1899.) Zsivora György, a nagy emberbarát. (Uo. 1899.) Szent hangok. (Uo. 1899.) Olajfalevelek. (Uo. 1901.) Hárfahangok. (Uo. 1905.) Áhítat hangjai. (Uo. 1907.) A sárszentlőrinci ág. h. ev. egyházközség története. (Szekszárd, 1910.) Isten, haza, család. (Budapest, év n.) Háborús idők imádságos könyve. (Debrecen, 1916.) Vannak még népies vallásos iratai, továbbá papi dolgozatai az →Egyházi Reform, →Kalászok az életnek kenyeréhez, Gyámintézet c. folyóiratokban, a →Czékus-Karsay-féle Ágendában és az „Orosháza ünnepe” (1895.) c. könyvben.