Sámuel Aladár (Nagyenyed, 1869. márc. l. – ?Balavásár, 1926. febr. 27.) ref. lelkész. Nagyenyeden tanult, 1892-ben végezvén el a teológiát, mire →köztanítóságot viselt egy évig. 1893 őszén helyettes lelkész lett Kiskenden, 1894 őszétől pedig lelkész volt Nyárádselyén, 1900-tól Maksán, 1901-től Balavásáron. – Művei és nagyobb közleményei: Adat búcsúztató-irodalmunkhoz (Prot. Közlöny, 1892. és Prot. Szle, 1899.). Hegedűs Sámuel, mint aesthetikus (Prot. Közlöny, 1893.). Hegedűs Sámuel, mint moralista (Uo. 1893.). →Hegedűs Sámuel életrajza (Uo. 1894.). A selyei ev. ref. egyház története (Erdélyi Prot. Lap, 1898–1899.). Felsőcsernátoni →Bod Péter élete és művei. (Budapest, 1900.) Egy kép a múltból. (Uo. 1903.) A ref. vallásoktatás alapvonalai. (Dicsőszentmárton. 1910.) (II. kiad. uo. 1915.) A ref. lelkész a 17. században (Prot. Szle, 1918.). Köpeczi Bodosi Sámuel élete és munkái (Ref. Szle, 1926.). – Apósa volt Imre Lajos kolozsvári tanárnak.