Samarjai ref. egyházkerület. Másképpen →csallóköz-mátyusföldinek, →komárominak, →felsődunamellékinek is neveztetett, s az esztergomi érsekség déli részén alakult a magyar ajkú protestánsok ugyanazon területen már pár évtizeddel előbb meglevő kerületének a megoszlása folytán. A helvét irányhoz vonzódók a velük tartó Dobronoki Miklós püspöknek a vezetésével 1592 elején Galántán ültek össze zsinatra, mely megalkotta külön-külön mind hitelvi, mind igazgatási kánonait. Az előbbieket nem ismerjük, az utóbbiak az ún. →„barsmegyei kánonok", melyeket azonban már néhány év múltán felváltottak a →tiszáninneniektől átvett ún. →„felsőmagyarországi kánonok". Az →egyházkerületnek, mely Moson, Győr, Pozsony, Komárom, Nyitra, Bars, Hont, Nógrád, és Esztergom vármegyék területének vagy egészén, vagy egy-egy részén terjedt el, eleinte öt →egyházmegyéje volt, úgymint: →drégelypalánki, →barshonti, →komjáti, →komáromi és →samarjai. A XVII. században Komárom vármegye dunántúli része a teljes elpusztultság után lassanként ismét benépesedvén, a többnyire ref. lakosságból a →tatai egyházmegye szerveztetett. Ám ez még akkor nem volt önálló egyházmegye, amikor 1650-ben összesen 146 anyaegyházból állott a kerület. E század utolsó harmadában a hallatlan üldözések következtében rohamos apadásnak indult egyházainak száma, sőt miután 1675-től egészen 1711-ig még azt sem engedték a zűrzavaros idők, hogy püspököt választhasson, ez szintén elősegítette a hanyatlását és pusztulását. Úgyhogy samarjai és komjáti egyházmegyéit a belőlük maradt töredékek fenn se tudták tartani azután. Midőn a II. →Carolina Resolutio intézkedése miatt 1736-ban egybeolvadt e kerület a →dunántúlival, ez utóbbinak a nevét vette fel az új kerület. – Majdnem megegyező e kerület eredeti területével a Magyarország I. világháború utáni határainak kialakítása révén Szlovenszkóban alakult dunáninneni kerületé. – Ama régiben püspökök voltak: Dobronoki F. Miklós komjáti, érsekújvári, komáromi l. 1592–1614-ig, →Szenczi Csene Péter érsekújvári l. 1615–1622, →Samarjai Máté János halászi l. 1622–1652, Magyari Ágh Jakab komáromi l. 1652, →Nyikos János érsekújvári l. 1652–1655, Szenczi Száki János szenci, somorjai, tatai, neszmélyi l. 1656–1675, Magyari Kossa Péter ekeli, csallóközaranyosi l. 1711–1720, →Kocsi Major István szőnyi l. 1722–1736, aki ezután is püspöke maradt az egyesült dunántúli kerületnek is.

Irodalom: Zoványi Jenő: A csallóköz-mátyusföldi ref. egyházkerület keletkezése („Kisebb dolgozatok…” közt, 1910.), Thury Etele: A dunántúli ref. egyházkerület története (I. k., 1908.).