Román Ernő (Taktaharkány, 1882. jan. 9. – Átány, 1956. jan. 8.) ref. lelkész. Taktaharkányban járt az elemi iskolába. A gimnáziumot 1900-ban, a teológiát 1904-ben Sárospatakon végezte. →Káplánkodás után 1906-tól Nagytoronyán lelkészkedett, míg 1912-ben Alsózsolcára ment papnak. A →tiszáninneni egyházkerület 1934-ben →konventi rendes taggá, 1935-ben tanácsbíróvá, az →alsóborsodi egyházmegye 1942-ben →esperessé választotta. E hivatalát 1952-ig viselte, tehát a →középborsodi egyházmegyében is. Ekkor nyugalomba ment. – Cikkeit a →Sárospataki Ref. Lapok és a →Lelkészegyesület közölte. – Nagyobb dolgozatai és önállóan megjelent művei: Mi következése lenne, ha népiskoláinkból a vallásoktatás kizáratnék (Lelkészegyesület, 1915.). Tudakozzátok az írásokat! (Prédikációk.) (Miskolc, 1916.) Az alsóborsodi s az ősrégi borsod-gömör-kishonti egyházmegye története. (Uo. 1926.) Prédikáció br. Bottlik István egyházmegyei gondnokká beiktatásakor (A jegyzőkönyv függelékében). (Uo. 1926.) Prédikáció →Farkas István püspök 25 éves lelkészi jubileumán (Az egyházmegyei jegyzőkönyv függelékében). (Uo. 1930.)