Rimaszombati Mihály (?, 1633. ősze, – ?, ?) ref. esperes. Nagyváradon befejezvén itthoni tanulmányait, külföldre szintén ellátogatott, s 1658. máj. 15-én a Baseli, ez évi nov. 1-én a heidelbergi egyetemre iratkozott be, melyen 1659 márciusában magisterség szerzésére eredménytelenül tett lépéseket. Azután Zürichbe, 1660-ban Németalföldre távozott, hol ez évi szept. 8-án a groningeni, nov. 6-án a leideni, 1662. márc. 3-án a franekeri egyetemnek lett hallgatója. Ez utóbbin aztán szept. 19-én megkapta a magisteri címet, majd miután 1663-ban Londont is megjárta, 1664. júl. 16-án ismét a leideni egyetemnek lépett a hallgatói közé, s itt 1665 májusában teol. doktorrá avatták. Visszatérvén hazájába, 1681-ben Zeherjén, 1684-ben Felsővályban, később Miskolcon lelkészkedett, hol 1709-től 1717-ig, →esperese volt a →Borsod–gömör–kishonti egyházmegyének. Ekkor valószínűleg meghalt. – Azonban nem tökéletesen bizonyos, hogy ez a miskolci lelkész azonos azzal, akire a többi adatok vonatkoznak. – Művei: Spicilegium philosophicum. (Heidelberg, 1659.) De actione Dei cor hominis peccatoris indurantis. (Leiden, (1665.) Respondens volt a „De induratione cordis” (1659.), a „De evangelica magorum historia” (1660.), a „De episcopatu” (1660.), a „De promissis V. T.” (1661.), a „De fide” (1661.) tartott vitákon, valamint a socinianusok elleni sorozatos viták (1664–66.) közül egynéhányon (1664.).