Ravasz László (Bánffyhunyad, 1882. szept. 29. – *Budapest, 1975. augusztus 6.) ref. püspök. Bánffyhunyadon járt elemi és polgári iskolába. A gimnázium négy felső osztályát 1900-ban Székelyudvarhelyen, a teológiát 1904-ben Kolozsvárt végezte, s már 1903-tól püspöki titkár volt. E hivatalából 1905-ben külföldre ment s a berlini egyetemen töltött egy évet. Visszatérte után 1906 őszétől →káplán volt Bánffyhunyadon, s miután 1907 májusában Sárospatakon teol. magántanári, júniusban Kolozsvárt bölcsészetdoktori képesítést szerzett, ez év őszén a gyakorlati teológia tanára lett Kolozsvárt. 1917-ben zsinati póttaggá, 1918-ban főjegyzővé választotta az →erdélyi egyházkerület, 1921-ben püspökké a →dunamelléki, s ettől fogva Budapesten lelkészkedett. 1948-ban lemondott a püspökségről. 1951-ben a lelkészségről is nyugalomba lépett. – A Corvin-lánc tulajdonosa kezdet óta s azonkívül a →Magyar Prot. Irodalmi Társaság 1915-ben választmányi tagjává, 1923-ban elnökévé, 1938-ban ismét választmányi tagjává, az →Országos Ref. lelkészegyesület 1936-ban elnökévé, a Magyar Tud. Akadémia 1925-ben tiszteletbeli tagjává, 1937-ben három évre másodelnökévé, a Kisfaludy-társaság 1923-ban tagjává, a debreceni és pécs–soproni egyetem, mindkettő 1929-ben, a teológia, a lancasteri 1929-ben a jog, a saint-andrews-i 1937-ben a bölcsészet díszdoktorává választotta. Minderre széleskörű irodalmi munkásságával szolgált rá, melynek termékeiből egyházi térre jutott a legtöbb. Amellett, hogy a →Prot. Szemlének 1914-től 1918-ig és a →Ref. Szemlének 1918-tól 1921-ig szerkesztője volt, a következő művei vannak e körből: Bevezetés a gyakorlati theologiába. (Kolozsvár, 1907.) Az élet igazsága (Kolozsvári theol. értesítő, 1908.). Kálvin és a kálvinizmus (Uo. 1910.). Ez ama Jézus (Prédikációk, elmélkedések). (Kolozsvár, 1910.) „Isten a táborba jött” (Név n.). (Uo. 1915.) A gyülekezeti igehirdetés elmélete. (Pápa, 1915.) Látások könyve (Beszédek, elmélkedések). (Kolozsvár, 1917.) (II. kiadása is van.) Sötétségben világoskodó lámpás (Emlékbeszéd →Kenessey Béláról). (Uo. 1918.) Kicsoda az ember? (Három előadás.) (Budapest, 1918.) Püspöki beköszöntő beszéd és székfoglaló („Beszédek és imák” c. füzetben). (Uo. 1921.) A socialismus evangeliuma és az evangelium socialismusa. (Uo. 1921.) Gondolatok. (Uo. 1921.) Két kérdés. (Uo. 1921.) A ref. presbyter. (Uo. 1921.) Miért van szükség ev. keresztyén diákmozgalomra. (Uo. 1922.) Orgonazúgás. (Uo. 1923.) (II. kiad. 1928.) Hazafelé (Elmélkedések, imák). (Uo. 1923.) (II. kiadása is van.) Százados énekek (Két beszéd). (Uo. 1924.) Az emberélet útjának felén. (Uo. 1924.) Az egyetemes papság. (Uo. 1925.) A keresztyénség és az erkölcs. (Uo. 1925.) A magyar bánat. (Uo. 1926.) A halál árnyékában. (Tahitótfalu, 1927.) Tudom, kinek hittem (Beszédek, cikkek, prédikációk). (Uo. 1927.) Hungarian protestantism (→Révész Imrével és →Kováts J. Istvánnal). (Uo. 1927.) A lélek embere (Prohászka Ottokárról). (Budapest, 1927.) Pál Athénben. (Uo. 1928.) A Thabor-hegy ormán. (Kolozsvár, 1928.) A papliterátor. (Budapest, 1929.) →Szász Károly, mint igehirdető. (Uo. 1929.) Egység a különbségben (Reformáció-ünnepi prédikáció). (Uo. 1929.) Magyar reformátusok Észak-Amerikában (Prot. Szle, 1930.). A lélek embere. (Budapest, 1931.) Beszéd →Révész Kálmán felett. (Sárospatak, 1932.) Az eleve-elrendelés (Négy prédikáció). (Budapest, 1932.) A nemzeti egység lelke. (Szeged, 1932.) Alfa és ómega (2 k.). (Budapest, 1933.) Mi a protestantismus? (Uo. 1933.) Bizonyságtétel (Prédikáció reformációi ünnepen). (Uo. 1934.) Élet-halál (Prédikációk, előadások). (Uo. 1934.) Krisztus a gyárban. (Uo. 1934.) Reggeltől estig. (Uo. 1934.) Test és lélek harca az ifjúság életében. (Uo. 1934.) Utaid, Uram, mutasd meg! (Uo. 1935.) Ő előbb szeretett. (Uo. 1935.) Vallás, egyház, társadalom (Prot. Szle, 1936.). Hit és engedelmesség. (Budapest, 1937.) István király (Révész Imrével). (Uo. 1937.) Szónoklás és igehirdetés. (Debrecen, 1937.) Legyen világosság (3 k.). (Budapest, 1938.) Isten rostájában (3 k.). (Uo. 1941.) Korban (2 k.). (Uo. 1943.) Nagy részben tőle való az „Égő csipkebokor” (Rádiós prédikációk). (Budapest, 1936.) – Szerkesztette a ref. egyház új „Istentiszteleti rendtartását” (1930.), legnagyobbrészt a saját 1927-ben kiadott Agendája alapján. Húszéves püspöksége és hatvan éve elérése alkalmával emlékkönyvek jelentek meg. – Veje id. →Bartók Györgynek, sógora ifj. →Bartók Györgynek, unokaöccse →Gönczi Lajosnak, unokatestvére →Gönczy Lajosnak →Musnai Lászlónak, násza →Uray Sándornak, apósa →Szabolcska Lászlónak.

Irodalom: Vincze Géza: Igehirdető poéták, poéta igehirdetők (1926.), R. L. püspök életrajza (1921.), Máthé Elek: R. L. az író és igehirdető (1933.), Makkai Sándor: R. L. igehirdetői útja (1941.), Vasady Béla: A theologus R. L. (1941.), Bartók György: R. L. és a magyar szellemi élet (1941.).