Pröhle Henrik (Rábakövesd, 1870. jan. 30. – *Pozsony, 1950. ápr. 29.) ev. lelkész. Rábabogyoszlón, Alsószelestén, Sopronban tanult, ahol a teológiát is végezte. Majd külföldre ment és 1892 októberében a hallei egyetemre iratkozott be. Egy év múlva káplán, 1897 őszén másodpap. 1903 szeptemberében →elsőpap lett Kőszegen. Innen 1905 szeptemberében Pozsonyba vitték lelkésznek, hol 1919-ig főjegyzői tisztet viselt a →dunáninneni egyházkerületben. 1934-ben teol. díszdoktorrá tette a pécsi egyetem. – Művei: A confirmatiói oktatás feladata. (Békéscsaba, 1899.) Észrevételek →Strompnak a vallástanítás tervéről szóló értekezésére. (Orosháza, 1901.) Egy igazi nagyhatalom. (Kőszeg, 1905.) Beköszöntő prédikáció Pozsonyban („Emléklapok…” c. füzetben). (Pozsony, 1906.) Egyházi énekek és →énekeskönyv, főleg magyarnyelvű gyülekezeteink szempontjából. (Hely n. 1908.) Az egyház jövője és a jövő egyháza (Frommel után németből). (Sopron. 1913.) Az áldásos élet titka (Prédikáció.). (Pozsony, 1915.) Útravaló az élet kenyeréből (Áhítatosságok minden napra). (Uo. 1915.) Az én tűzhelyem az én boldogságom. (Uo. 1921.) Luthers kleines Katechismus erläutert. (Pozsony, 1927.) (Több kiadást ért.) →Schneller Istvánnak sógora, →Schneller Vilmosnak veje.