Pilcius Gáspár (Szepesváralja, 1552. – Márkusfalva, 1605.) ref. lelkész. Három évig Kassán, azután Eperjesen tanult, míg 1570-ben homonnai tanár, 1573 áprilisában kassai magyar segédtanár lett. Ebbeli minőségében vett részt az 1574-i →kassai zsinaton. Mindjárt azután külföldre indult, s ápr. 3-án beiratkozott a wittenbergi egyetemre. Miután ezen két évnél tovább időzött, Briegben fölszenteltette magát, s hazájába visszatérve, udvari papságot viselt Rueber János felsőmagyarországi főkapitánynál, míg 1578-ban Késmárkon tanári, 1579-ben Nagycároson lelkészi állást foglalt el. Helvét irányú elvei s a külsőségekben is ezekhez alkalmazott eljárása miatt a szigorú lutheránusok sokat háborgatták és 1584-ben kivitték állásából való eltávolítását. Az egyúttal reáváró fogság elől szökéssel menekülvén, Dobsinán alkalmazták papnak, de onnan egy török betörés már ez évi okt. 14-én elkergette. Ekkor Kecerpeklénben lett lelkész, ahonnan 1586-ban vagy Késmárkra ment →prédikátornak, onnan meg hamarosan Márkusfalvára →elsőpapnak, vagy közvetlenül ez utóbbi állásba. – Írói munkássága azokról a hitvitákról nevezetes, melyeket tanai védelmére többek ellen folytatott. – Megjelent művei: Meditationes piae vario metri genere ex evangeliis concinnatae. (Bártfa, 1583.) Ein nothwendige Protestation wider Benedictum Belsium. (Krakkó, 1584.) Merkzeichen dabei ein Schäflein Christi zu erkennen sei (Név n.). (Hely n. 1586. vagy 1587.) Assertio regularum… coenae dominicae sententiam complectentium. (Zerbst, 1589.) Brevis et perspicua responsio ad maledicam et futilem Apologiam Martini Wagneri testamentariam. (Basel, 1591.) Drei Predigten gehalten zu Scharosch. (Wittenberg, 1591.) – Néhány zsoltárt latin versekbe foglalt. 1598-ban pedig egy füzet himnusza jelent meg, melynek előszavában Gera Konráddal polemizál. – Üdvözlő verset írt Menzel Kristófhoz és Hilzen Rosinához (1578.), meg Monai Jakabhoz (1591.), gyászverset Krausz Jánosné Wolkenstein Anna (1595.) és →Darholcz Kristóf (1602.) halálára. – Kéziratban is több műve maradt; közülük a Dobsina 1584. évi pusztulásról latinul írottat Klesch K. D. 1671-ben Wittenbergben, →Gotthard Mihály pedig németre átdolgozva a Pilcius életrajzával 1795-ben Kassán adta ki.

Irodalom: Ráth György: P. G. és ellenfelei (1893.), Zoványi Jenő: Javítások P. G. életrajzi adataiban (Irodalomtörténet. 1958.).