Pilarik István (Hernádmáté, 1647. – ?Selmecbánya, 1710.) ev. püspök, az előbbinek unokatestvére (nem pedig fia. mint régebben hitték). Honi tanulmányai végeztével külföldre ment, hol 1666. okt. l-én a wittenbergi egyetemre iratkozott be, melyen 1670. ápr. 28-án magisteri címet szerzett. Még 1671-ben is ott időzött. de már 1673 első napján Ujfalusi László udvaránál volt valami alkalmazásban. Azután Lobauban (Szilézia) lelkészkedett, míg 1683 májusában Selmecbányán foglalta el a német papi állást. Valamikor 1688 után →esperese lett a →hétbányavárosi egyházmegyének, s az volt mindaddig, míg a →bányai egyházkerület 1704. máj. 28-án püspökévé választotta. Mint ilyen vett részt a →rózsahegyi zsinaton. – Irodalmi téren is működött. Munkái: De mirabili cum Filio Dei Jacobi lucta victoria. (Wittenberg, 1669.) (II. kiad. uo. 1672., III. kiad. uo. 1719.) Ordo filiorum Noachi. (Uo. 1671.) (II. kiad. uo. 1677.) Solennia incipientis anni… (Lőcse, 1673.) Novo anno… anagrammata. (Boroszló, 1678.) Zwölfjährige evangelische und apostolische Kirchenarbeit. (Drezda, 1691.) Grex pusillus, die kleine Heerde. (Lőcse, 1701.) Respondens volt a „De officio Christi” (1667.) és a „De Nestorio” (1670.) tartott vitákon. – Üdvözlő verset írt →Pilarik Jeremiáshoz (1667.), Pilarik Andráshoz (1667.), →Steller Tamáshoz (1667. és 1668.), Gallik Andráshoz (1668.) és Pilarik Ézsaiáshoz (1670.).

Irodalom: Zoványi Jenő fentebb idézett műve.