Petz Gyula (Győr, 1821. dec. 2. – ?Mezőberény, 1882. febr. 11.) ev. lelkész. Győrött kezdett tanulni. 1829-től Sopronban folytatta tanulmányait. A teológiának 1840-ben végzése után egy évig nevelősködött, 1841-ben pedig külföldre látogatott el, hol két évet töltött a hallei egyetemen. Hazatérve, újból nevelői állásban volt, míg 1845-ben szarvasi tanár, 1853-ban mezőberényi német pap lett. Szorgalmasan munkálkodott az oktatásügyi és egyházi irodalom mezején. Magyar és német egyházi közlönyökben megjelent cikkein és gyakorlati lelkészi dolgozatain kívül a következő egyházi irányú művei vannak: A reformáció hajnala (P. E. I. L. 1848.). Die Lehre Christi findet nur in der ev. Kirche ihren gebührenden Ausdruck (Prot. Jahrbücher für Österreich, 1858.). Confirmandenbüchlein. (Pest, 1867.) (II. kiad. 1883.) A magyar ev. egyház történetének leggyászosabb lapjai 1650–1676. (A →Fabó-kiadta „Rajzok…” közt; németül is.) (Uo. 1868.) Predigt (1868. jan. 26.). (Uo. 1868.) Die Leidensgeschichte unseres Herrn und Heiland Jesu Christi. (Arad, 1870.) A mezőberényi gimnázium története (A Békés vármegyei régészeti és művelődéstörténelmi társulat IV. évkönyvében, 1878.) A Magyarországon több helyen használt marburgi német →énekeskönyvet 1879-ben javítva és bővítve adta ki. A temetésén tartott beszédek is közre vannak bocsátva.