Petrovics Péter (?, 1480 k. – Kolozsvár, 1557. okt. 13 v. 15.) a reformáció terjedésének Magyarországon legtekintélyesebb és legbuzgóbb elősegítője a főurak közül, Pozsega vármegyei szerb eredetű családból sz. a XV. század nyolcvanas éveiben. Miután Szapolyai János 1540-ben egyik gyámjává nevezte ki fiának, e minőségében, meg mint Délmagyarország kormányzója és katonai főparancsnoka, minden befolyását felhasználta a reformáció terjesztésére és megszilárdítására. Rátevén kezét a csanádi püspökségre, az annak területén. Toronyban 1549-ben és 1550-ben tartott zsinatokon megalakíttatta az első magyarországi →superintendentiát. Már ezelőtt tervbe vette, hogy egyetemi rangú tanintézetet alapítson Temesvárott, ám ez az alkalmas tanerők hiányában nem létesülhetett. Ez idő tájban állott pártfogása alatt →Szegedi Kis István, kit éppen ő hívatott meg temesvári tanárnak. Délmagyarország 1551-ben a Ferdinánd uralma alá jutván, evidéki birtokai helyett 1552-ben Munkács várát és uradalmát kapta Petrovics, ki még ebben az évben közreműködött abban, hogy →Kálmáncsehi Sánta Mártonnak a vezetése mellett a helvét irányt karolja fel a Bereg vármegyei papság. Erre aztán ki is hányatta a beregszászi és bizonyára még több más templomból minden maradványát a római katolicizmusnak, mikor pedig Erdély rendei 1556-ban helytartójává tették →János Zsigmondnak, hasonlóképpen járt el Kolozsvárt. Szintén az ő pártfogása alatt szervezkedett Debrecen és Nagyvárad vidékén az első helvét irányú superintendentia a Kálmáncsehi püspökségével. – Egész vagyonát János Zsigmondra hagyta.