Péterfi Sándor (Nagykede, 1817. ápr. 7. – ?Olthévíz, 1887. márc. 12.) unit. lelkész. Tanult 1823-tól Székelykeresztúron, 1833-tól Kolozsvárt. Ezután 1837-ben a székelykeresztúri gimnázium →seniora, 1841 februárjában székelykeresztúri, 1849 novemberében csókfalvi, 1854 júniusában újra székelykeresztúri, 1859 júniusában olthévízi lelkész lett, s mint ilyet, a →felsőfehéri egyházkör 1860-ban jegyzőjévé, 1875-ben →esperesévé választotta. 1884-ben ez utóbbi hivataláról lemondván, 1885-ben papságáról is nyugalomba lépett. – Több dolgozata jelent meg a →Ker. Magvetőben. Önállóan kiadott művei: Köznép előtt tartott egyházi szent beszédek (3 k.). (Kolozsvár, 1853–56.) (II. kiad. uo. 1862–69.) Temetési szent beszédek. (Uo. 1856.) (II. kiad. uo. 1870.) Egyházi szent beszédek különféle alkalomra… (8 k.). I.–VII. (Kolozsvár, 1863–1875.), VIII. (Székelyudvarhely, 1881.) – úgyszintén Pálfi Zsigmond felett tartott gyászbeszéde (1847.).

Irodalom: Sándor János: P. S. pap és egyházi író élete (Ker. Magvető, 1888.).