Perlaki Dávid (Gergelyi, 1754. júl. 18. – Nemesdömölk, 1802. márc. 9–10. közti éjjel) ev. esperes. Gergelyiben kezdett tanulni. Azután 1765-től Sopronban, 1770-től Pozsonyban folytatta tanulmányait, melyeknek befejeztével 1774-ben lelkész lett Gergelyiben. Innen 1777-ben külföldre ment, s a göttingeni egyetem hallgatója volt, míg 1780-ban a nemeskéri egyház hívta meg papjának. 1783 elején Komáromban foglalta el a lelkészi állást, s 1786-ban →esperessé választotta a →fejér-komáromi egyházmegye, mely a →pesti zsinatra is kiküldte. 1794 végétől Kispécen, 1796-tól Nemesdömölkön lelkészkedett, s 1800-tól a →kemenesaljai egyházmegyében viselt esperesi tisztet. – Művei: Az ó-és újtestamentum példás idegen nevezeteinek magyarázatja (Kőrösi →Bozó Mihály „Magyar concordantiá”-ja végén). (Győr, 1788.) A magyar keresztyénséghez egy alkalmas időben mondott szó… (Név n.) (Pest, 1791.) A gyermekeknek jó nevelésekről való rövid oktatás… (Komárom, 1791.) A kisdedeknek első tanúságok a ker. tudományból… (Uo. 1791.) (II. kiad. 1798.) Gyermekek s ifjaknak imádságos és énekes könyve… (Uo. 1793.) Ker. törvényes embernek… oltalmazása… (Gyászbeszéd Kamondi Márton felett). (Pozsony, 1800.) Gyászverseket írt testvére, →Perlaki Gábor püspök (1786.), II. József (1790.), Hrabovszky Sámuel (1796.), Zmeskál Lajos (1796.), Armpruszter Dániel (1797.), Domokos Ferenc (1798.) és Karcsai Antal (1800.) halálára, éneket II. Lipót és I. Ferenc koronázására, meg „Az ev. vallás törvényes szabadságának… helyreállítása” ünnepére. Kéziratos agendája nagyon elterjedt. A 19. század elején kiadott dunántúli énekeskönyvben 38 éneke van. A felette Bachich Istvántól és →Gödör Györgytől tartott beszédek, valamint →Zigán Jánostól elmondott „búcsúzó versek” szintén megjelentek.

Irodalom: Payr Sándor: A Perlakiak négyszázados ároni háza (1905.).