Péczeli József ifj. (Komárom, 1789. dec. 25. – Debrecen, 1849. máj. 23.) ref. tanár, az előbbinek fia. Tanult Debrecenben, hol 1804-ben →togatus lett, s 1809-től →köztanítóságot viselt. 1811-ben →rektornak ment Mezőtúrra, ahonnan 1813-ban a történelem és classica philologia tanárának választották Debrecenbe. Ekkor külföldre ment, s kétévi bécsi és göttingeni időzés után foglalta el tanszékét. – A Magyar Tud. Akadémia 1832-ben levelező, 1837-ben rendes tagjának választotta, s tagja volt a Kisfaludy-társaságnak is. Hagyatékából a →debreceni és →sárospataki kollégiumoknak, a pozsonyi ev. lyceumnak, meg a Magyar Tud. Akadémiának tekintélyes alapítványokat rendelt. Az egyetemes és magyar történelem, a latin és magyar költészet terén fejtett ki jeles írói munkásságot. – Egyházi érdekű művei: egy gyászbeszéd →Benedek Mihály felett (1821.) és egy akadémiai emlékbeszéd →Budai Ézsaiás felett (1841.), valamint több tanár beiktatása alkalmával tartott beszédei. Atyjának hátrahagyott prédikációiból kiadott két kötetet (1831. és 1833.).

Irodalom: P. J. debreceni tanár élete és irodalmi hatása (Sp. Fűz. 1869.).