Péczeli József id. (Putnok, 1750. – Komárom, 1792. dec. 4.) ref. lelkész. Előbb Szikszón tanult, míg 1767. máj. l-én Debrecenben kezdett a felsőbb osztályokhoz. Itt 1775-től →köztanítóságot, 1777. szept. 20-tól 1778. máj. 20-ig →seniorságot viselt. Ekkor külföldre indult, s előbb Lipcsében és Jenában, ez évi augusztustól Bernben, a következő év tavaszától Genevában, 1782-től Utrechtben gyarapította ismereteit. 1783-ban hazatérve, ősszel az újra alakult komáromi egyháznak választatott →elsőpapjává. Miután a →dunántúli egyházkerületnek 1787-ben főjegyzője lett, tagja volt a →budai zsinatnak. – A →Helytartótanácstól 1790-ben tervezett akadémia tagjául ajánlottak közé ő is felvétetett, mit nagy hatású, bár nem mindenben maradandó értékű működésével teljesen kiérdemelt. Fordított és eredeti szépirodalmi munkáin kívül nevezetes az általa Mindenes Gyűjtemény c. alatt szerkesztett első magyar tudományos folyóirat. Az egyházi irodalom körébe a következő racionalista szellemű művei tartoznak: Halotti prédikáció… (Beleznay Miklós felett). (Győr, 1787.) Hervey siralmai és elmélkedései (ford.). (Pozsony, 1790.) (Új kiad. Buda, 1821.) Hálaadó prédikáció… II. Leopoldnak… megkoronáztatásának ünnepekor. (Komárom, 1790.) II. József életének rövid leírása. (Uo. 1790.) Erkölcsi prédikációk. I-II. k. (Győr, 1790.), III. k. (Debrecen, 1831.), IV. k. (Uo. 1833.) (E két utóbbit Debrecenben tanárkodó hasonló nevű fia adta ki.) Egy katholikus keresztyénnek vallástétele (Ford., név n. Werenfels után). 1791. (Elkobozták, de azért Szathmáry Domokos polemizált vele 1795-ben.) Az ótestamentomi eklézsiának históriája (Maisonette után ford.). (Komárom, 1791.) A szentírás theologiája (Angolból ford. 2 k.). (Uo. 1792–93.) Gyászverseket írta II. József és gr. Hadik András halálára (1790.). Lefordította egyebek mellett a Voltaire „Henriade”-ját (1786. II. kiad. 1792.) is. – Vőtársa volt →Tormássy Jánosnak és →Ercsei Dánielnek. Apósuk Varjas János volt, ki →Maróthy György özvegyét, Sződi Katalint vette nőül, akinek apja Sződi István volt.

Irodalom: Takáts Sándor: P. J. élete (1889.), Gulyás Pál: Id. P. J. élete és jellemzése (1892.), Ravasz László: Az igehirdetés elmélete (1915.).