Pathai István (Pápa, 1555. aug. 5. – ?Belényes, 1632. második fele) ref. püspök. Tanulmányait Pápán és Tolnán elvégezvén, már 1572-ben lelkésszé avattatott. Ebbeli működését Rohoncon kezdte, 1585-től pedig Pápán folytatta. 1612-ben Rohoncra ment a Batthyány Ferenc udvari papjának, de Szalonakra is beszolgált. Még ugyanez évi jún. 19-én püspökké választotta a →dunántúli egyházkerület. 1613 őszétől Veszprémben lelkészkedett s nemsokára tevékeny részt vett a felsődunavidéki reformátusok és evangélikusok megegyezése iránti mozgalomban. Engedékeny magatartása rossz vért szült hitfelei egy részében, viszont a merev lutherizmus híveitől is sok sérelmet kellett elszenvednie. 1623 nyarán Pápán húzódott meg, míg 1624 elején Kiskomáromban, 1626 júniusában ismét Pápán foglalta el az egyik lelkészi állást. Majd 1628 novemberében a →Bethlen Gábor kívánságára az 1626-ban másodszor megjelent műve miatt rá váró üldözés elől eltávozott a dunántúli egyházkerületből, melytől forma szerint el se búcsúzott. Belényesen lett lelkész, s a →bihari egyházmegye a legelső üresedés alkalmával, 1631-ben →esperessé választotta. – Veszprémi és kiskomáromi hivataloskodása alatt anyakönyveket vezetett. Írói munkásságának a következő termékei vannak: Az sakramentomokról in genere és kiváltképen az úrvacsorájáról való könyvecske. (Hely n. 1592.) (Címlapkiadás 1593., II. kiad. Gyulafehérvár, 1643.) Amaz hétfejű és tízszarvú… parázna Babilonnak mezítelenségének tüköre. (Név n.) (Németújvár, 1619. és Pápa, 1626.) (III. kiad. Sárospatak, 1671.) Magyarra fordította Vives J. L. „Keresztyén férjnek… kötelességéről” írt könyvét, de hogy ki is nyomatta-e, nincs tudva. Fennmaradt leveleit (majdnem kivétel nélkül →Kanizsai Pálfi Jánoshoz) →Fabó András (Codex…) és →Thury Etele (M. Prot. Et. Adattár, 1904–1905.) tette közzé.

Irodalom: Eötvös Lajos: Adatok P. I. superintendens életéhez (Révész Figyelmezője, 1871.), Zoványi Jenő: P. I. halálának éve (ItK. 1941.).