Patai K. István (?, 1654. első fele – Debrecen, 1711. júl. 27.) ref. lelkész. Tanult Debrecenben, hol 1671 márciusában lett →togatus. Pár év múlva Kolozsvárra ment, hol 1675 tavaszán →seniori tisztet viselt. Azután visszatért Debrecenbe, ahonnan 1679-ben külföldre indult s ez évi dec. 28-án a leideni egyetemre iratkozott be, 1680 nyarától pedig Franekerben gyarapította ismereteit. 1681 őszére hazatérvén. →rektor lett Kecskeméten, majd körülbelül 1684-ben lelkész Ungvárott, később Deregnyőn. 1695-től Debrecen-ben lelkészkedett. – Művei: Hitszakadás elleni orvosság, avagy: Rövid tanítás a Szentlélek ellen való vétekről… (Név n.). (Kolozsvár, 1676.) David Pareusnak… hálaadó imádsága… (Ford. név n., az előbbivel együtt). De gemellis Isaaci, Jacobo et Esavo fratribus. (Leiden, 1680.) – Üdvözlő verset írt →Czeglédi Pálhoz (1680.), →Újvárosi Demeterhez (1681.) és Váradi Pálhoz (1681.), gyászverset az ifj. Kovásznai Péter (1680.), →Nógrádi Mátyás (1681.) és Szilágyi Márton (1700.) halálára.

Irodalom: Zoványi Jenő: P. K. I. (Theol. Szle, 1939.).