Bartha Béla (Fülesd, 1861. okt. 27. – Tiszafüred, 1914. jan. 26.) ref. vallású főiskolai tanár. A gimnáziumot Szatmáron és Iglón 1879-ben, a jogot Sárospatakon és Budapesten 1883-ban végezte. Pár évi nevelősködés és joggyakornokoskodás után 1887-ben jog-, 1889-ben államdoktorságot, 1899-ben egyetemi m. tanári képesítést szerzett. 1887-ben Eperjesen, 1891-ben Sárospatakon, 1895-ben Debrecenben, 1905 februárjában Selmecbányán lett jogtanár. 1910-ben nyugalomba lépett s pár évig Miskolcon, azután Tiszafüreden lakott. A →tiszántúli egyházkerületben 1902–1905-ben vil. aljegyzői tisztet viselt. Az →„Őrálló” c. prot. irányú lapnak 1894–1896-ban felelős szerkesztője, a →Debreceni Prot. Lapnak 1898-ban egyik társszerkesztője volt, a →Magyar Prot. Irodalmi Társaságnak 1891–1905-ben választmányi tagja. Számos jeles cikket írt az egyházi lapokba, sok egyéb műve közül pedig a következők egyházi érdekűek: Statisztikai tanulmányok a magyar protestantizmusról. (Budapest, 1890.) A házassági jog reformja. (Kassa, 1891.) A polgári házasság s a házassági bíráskodás. (Budapest, 1892.) A placetum (Prot. Szle. 1893.). A kat. népek jövőjéről (Laveleye után ford.) (Debrecen, 1893.) A klerikális párt Belgiumban (Laveleye után ford.) (Uo. 1893.) A pápaság jövője (Laveleye után ford.). (Budapest, 1893.) A debreceni ev. ref. főiskola tanári karának munkálata a kollégium korszerű fejlesztése tárgyában. (Debrecen, 1900.) – Sógora volt →Csengey Gusztávnak.