Palaeologus Jakab (Chios sziget, ? – ?, 1585. máj. 23.) antitrinitarius teológus. Fejedelmi családból született. Rómában a domokosrendiek sorába lépett, de vallási elvei miatt az inkvizíció kezébe került. Sikerülvén börtönéből megszöknie, azután többnyire Csehországban, Erdélyben és Lengyelországban tartózkodott. Már 1570 folyamán Erdélybe juthatott, ahonnan nemsokára eltávozott ugyan, de 1573 elejére újból ott volt, alkalmasint a →Békés Gáspár környezetében. Az ekkor egybegyűlt →tordai zsinaton bibliamagyarázatot tartott s e tájt állást foglalt egy vitás kérdésben Sommer mellett. Az év vége felé ismét elhagyta ugyan Erdélyt és Krakkóba ment, ám 1574 elején megint csak visszatért oda, mégpedig ezúttal a kolozsvári szász →rektori hivatalba. A Bibliának az eredeti szövegből készítendő új fordítása ekkor vétetvén munkába, ennek előkészületeiben az Újszövetséget illetőleg irányító szerepet játszott, csakhogy a fordítás elvi kérdéseiben támadt ellentétek arra indították, hogy 1575 júliusában Krakkóba vegye útját. A távolban is nevezetes szerepet játszott a magyar antitrinitarizmus történetében azzal, hogy a lengyel socinianusoknak a →Dávid Ferenc nézetei felőli véleményét beható bírálat alá vette „Confutatio vera et solida” c. alatt, majd ezzel együtt egy egész könyvben kelt védelmére Dávid Ferencnek. Ez „Defensio…” címmel először 1581-ben jelent meg Baselben, másodszor alaposan bővítve 1582-ben Kolozsvárt. Már az első kiadás megpecsételte sorsát. Morvaországban elfogták s elvei miatt máglyán végezte életét. – Több műve van még, p.o. a „Commentarius in apocalypsin” (1574 végén) meg egy állítólagos gyulafehérvári képzelt unitárius kebli vitát leíró munkája.

Irodalom: Landsteiner Károly: J. P. (1873.).