Örtel (Oertel, Ertel) János Gottfried (Körmöcbánya, ? – Sopron, 1757. nov. 11.) ev. lelkész. Körmöcbányán kezdte tanulását, mit aztán Rimaszombatban folytatott. Külföldre is ellátogatván, 1716. okt. 20-án a wittenbergi egyetemre iratkozott be. Innen 1720-ban visszatérve, osgyáni, 1724-ben besztercebányai, 1739-ben pedig soproni lelkész lett, s mint ilyen halt meg. – Művei: Diatribe theologica de quaestione: num bona opera sint necessaria ad salutem? (Wittenberg, 1720.) Mennyei vezércsillag, azaz rövid katechismus. (Hely n. 1721.) Das freudige und im Herrn frohlockende Hebron (Mária Terézia győzelmei örömünnepén prédikáció). (Regensburg, 1743.) Harmonia lingvarum orientis et occidentis speciatimque hungaricae cum hebraea. (Wittenberg, 1746.) Theologia aethiopum ex liturgiis, fidei confessionibus… congesta… (Uo. 1746.) Die wohl und mit Ruhm vor Gott abgelegte Richnung eines zur Ruhe gehenden Schulmannes (Gyászbeszéd →Hajnóczy Dániel felett). (Jena, 1747.) Respondens volt a „De rabbinis et gradibus honorum literariis apud hebraeos usitatis” (1719.) tartott vitán. Üdvözlő verset írt Hajnóczy Dánielhez (1718.). Ezenkívül több szlovák himnuszt szerzett. – Apósa volt →Ribini Jánosnak.